37 Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: "Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?"
38 Péter így válaszolt: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.
39 Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk."
40 Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: "Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!"
41 Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.
42 Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.
"Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak? ... Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára és megkapjátok a Szentlélek ajándékát."
(ApCsel 2,37 és 38)
Miután meghallgatták az evangéliumot, sokan ezt válaszolták: "mit tegyünk?" Valahányszor csak átjárja szívünket az evangélium felszólítása, lehetetlen, hogy ne kérdezzük: mi a kötelességem Krisztust illetően? Mit kell tennem? Ha lelkiismeretünk nem ily módon reagál, felületes igehallgatók vagyunk. Akik évről évre hallgatják az evangéliumot, de semmi más mondanivalójuk nincs, csak az, hogy ez egy "jó" vagy egy "rossz" prédikáció volt, valójában még soha nem hallották, hogy mit prédikál a Lélek.
"Térjetek meg!" (az angol szövegben: bánjátok meg bűneiteket! A ford. megj.) A megtérés azzal kezdődik, hogy szomorkodunk bűneink miatt. Akkor kerít minket hatalmába, amikor elfordulunk a gonosz korábbi szeretetétől és gyakorlásától és odafordulunk Istenhez és Krisztushoz.
"Keresztelkedjetek meg!" A keresztyén keresztség a mi Krisztussal való kapcsolatunk és Krisztus velünk való kapcsolatának látható kifejezése. Minden keresztyén egyetért abban, hogy a keresztség az az ajtó, amelyen át azoknak a közösségébe lépünk be, akik Krisztuséi. A keresztyének véleménye eltér arról, hogy a hívők fiait és leányait részesíteni kell-e a keresztségben. A beszámoló nem közli, hogy vajon a megtértek és hitrejutottak gyermekeit befogadták-e az új testvéri közösségbe. Tekintettel a 39. versre úgy vélem, hogy aligha zárták ki őket onnan.
A "bűnök bocsánata" kapcsolatban van a keresztséggel és a megtéréssel. A bűnbocsánat a kegyelem által a miénk és nem a szertartás által. A keresztség vize azt teszi láthatóvá, amit Krisztus ad azoknak, akik megtérnek és hisznek.
A "Szentlélek ajándéka" minden keresztyéné. A Lélek új élettel ajándékozza meg az összes megtért bűnöst, amikor ők Krisztushoz fordulnak. Nem keresztelkedhetünk bele Krisztusba anélkül, hogy belekeresztelkednénk az ő Lelkébe, mert ahol az Úr van, ott van az ő Lelke is.
Az egyháztagságnak mindezek a követelményei és jótéteményei éppoly valóságosak ma is, mint amilyenek voltak, amikor Péter felszólította a sokaságot.
"Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak? ... Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára és megkapjátok a Szentlélek ajándékát."
(ApCsel 2,37 és 38)
Miután meghallgatták az evangéliumot, sokan ezt válaszolták: "mit tegyünk?" Valahányszor csak átjárja szívünket az evangélium felszólítása, lehetetlen, hogy ne kérdezzük: mi a kötelességem Krisztust illetően? Mit kell tennem? Ha lelkiismeretünk nem ily módon reagál, felületes igehallgatók vagyunk. Akik évről évre hallgatják az evangéliumot, de semmi más mondanivalójuk nincs, csak az, hogy ez egy "jó" vagy egy "rossz" prédikáció volt, valójában még soha nem hallották, hogy mit prédikál a Lélek. "Térjetek meg!" (az angol szövegben: bánjátok meg bűneiteket! A ford. megj.) A megtérés azzal kezdődik, hogy szomorkodunk bűneink miatt. Akkor kerít minket hatalmába, amikor elfordulunk a gonosz korábbi szeretetétől és gyakorlásától és odafordulunk Istenhez és Krisztushoz. "Keresztelkedjetek meg!" A keresztyén keresztség a mi Krisztussal való kapcsolatunk és Krisztus velünk való kapcsolatának látható kifejezése. Minden keresztyén egyetért abban, hogy a keresztség az az ajtó, amelyen át azoknak a közösségébe lépünk be, akik Krisztuséi. A keresztyének véleménye eltér arról, hogy a hívők fiait és leányait részesíteni kell-e a keresztségben. A beszámoló nem közli, hogy vajon a megtértek és hitrejutottak gyermekeit befogadták-e az új testvéri közösségbe. Tekintettel a 39. versre úgy vélem, hogy aligha zárták ki őket onnan. A "bűnök bocsánata" kapcsolatban van a keresztséggel és a megtéréssel. A bűnbocsánat a kegyelem által a miénk és nem a szertartás által. A keresztség vize azt teszi láthatóvá, amit Krisztus ad azoknak, akik megtérnek és hisznek. A "Szentlélek ajándéka" minden keresztyéné. A Lélek új élettel ajándékozza meg az összes megtért bűnöst, amikor ők Krisztushoz fordulnak. Nem keresztelkedhetünk bele Krisztusba anélkül, hogy belekeresztelkednénk az ő Lelkébe, mert ahol az Úr van, ott van az ő Lelke is. Az egyháztagságnak mindezek a követelményei és jótéteményei éppoly valóságosak ma is, mint amilyenek voltak, amikor Péter felszólította a sokaságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése