"Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. ... Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját." -Jelenések 2,10
Nem játék, nem egyéni kedvtelés a hit kérdése. Szenvedésről, halálról, a szenvedésben is halálig tartó helytállásról beszél az ige. Az élet koronáját, az örök élet ajándékát nem azoknak adják, akik néhány templomba menetellel, karácsonyi ajándékozással, étkezés előtti imával elintézettnek tudják kötelességeiket Isten iránt. A bűn, a hitetlenség tobzódása, korunk uralkodó önzése és gyűlölete közben kell helytállnia annak, aki Isten gyermekének tartja magát. Igenis, szenvedések között kell helytállni. Igenis, nagy és nehéz feladatokat kell vállalni. Legyőzni restségünket, kényelmességünket, megalkuvásra, "okosságra" csábító naponkénti kísértéseinket. Ezt várja tőlünk Urunk, ha hozzá akarunk tartozni. De tudnunk kell és lehet, hogy Ő tartja kezét felettünk. Az élet koronáját, a jó lelkiismeret örömét, gondviselése biztonságát már itt a földi életben naponta tapasztalják hűséges gyermekei. "Mindhalálig" - nem is olyan nagy szó. A korona teljessége csak azután következik. Ugyan miért hagynánk abba napról napra örömöt, áldást, boldogságot, biztonságot adó szolgálatát?
Uram, parancsolóm, életem a Te kezedben van. Minden öröme Tőled származik. Minden bajban, szenvedésben Te vagy segítőm, vigasztalóm, erőforrásom. Tudomásul veszem, én sem kerülhetem el a szenvedéseket, az egyetemes emberi bűn természetes következményeit, de vállalom, mert magamnak is szükségem van rá, hogy saját hitem felől meggyőződjem. Gyermeked vagyok-e valóban? Arra kérlek, légy mellettem a rám váró szenvedésekben, hogy ne gyengüljön, hanem erősödjön a hitem általuk, és halálom órájában is örömmel várjam kegyelmedet, az élet koronáját, a megígért találkozást megváltó Krisztusommal. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése