Krisztus tudatos magasabbrendűsége lenyűgöző erővel ruházta fel szavait, még úgy is, hogy lépésről lépésre egyre lejjebb haladt a megalázkodás ösvényén. Ez az erő tükröződött tanításaiban és abban a tekintélyben, mellyel megfeddte a magas rangú bűnös embereket. Az igazság számára mindig igazság volt, és sohasem szenvedett csorbát, mert Ő volt az igazság szerzője. Így szólt: „Azért születtem és azért jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról”. Ő volt az igazság és szentség megtestesítője. Ő, aki Isten tanácsában állt, aki az Örökkévaló legbensőbb szentélyében tartózkodott, arról beszélt, amit tapasztalatból tudott…De az emberek, akik azt állították, hogy a tudás és a szellemi felfogóképesség magas szintjén állnak, nem fogták fel szavai értelmét; az örökkévaló dolgokat, melyek az Atyától és a Fiútól származtak, tudatlanságukban megkritizálták és elítélték.
A megfeszített Krisztus mindig magához vonja a lelkeket. Sátán viszont elvonni igyekszik őket Krisztustól, hogy ne járhassanak ábrázatának világosságában, hogy ne láthassák Krisztus jóságát és irgalmát, végtelen együttérzését és felülmúlhatatlan szeretetét. Vonzó világi törekvésekkel fonja körül őket, hogy Istent, amint Krisztusban van, ne legyenek képesek ezektől megkülönböztetni. De Krisztus azért jött, hogy megmentsen mindenkit, aki hisz benne. Ahogyan a virág a Nap felé fordul, hogy fénysugarai segítségével tökéletesítse szépségét és formáját, úgy kell Krisztus követőinek is az Igazság Napja felé fordulniuk, hogy a rájuk sugárzó mennyei fény tökéletesítse jellemüket és mélyítse Isten dolgaiban szerzett tapasztalataikat. Képtelenek vagyunk megérteni az áldások gazdagságát, melyben Krisztus által részesültünk, hacsak emberi erőfeszítéseinket az isteni kegyelemmel nem egyesítjük. (The Youth’s Instructor, September 22, 1898.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése