"Adja őket az Úr a te hatalmadba!" Jelentős intés ez. Izrael egyedül soha sem végzett volna a kanaánitákkal. Ezt megtapasztalták már Jerikó erődített falainál. Isten adta kezükbe. Csak a maradékot kellett Izraelnek legyőznie. Dávidnak először Góliátot kellett legyőznie. Mikor aztán a filiszteusok látták, hogy legerősebb vitézük halott, akkor elfutottak mindnyájan. Izrael csak ekkor tudta már üldözni és megsemmisíteni őket.
Így van ez a szívünkben lévő bűnnel is. A Szentlélek töri meg annak hatalmát, s akkor kezdődik el a mi harcunk az alapjában véve már legyőzött ellenséggel.
Mint jelszó hangzik a parancs: "Mindenestől veszítsd el őket"! Légy halálos ellensége a bűnnek! Izraelnél ez azt jelentette: Ne köss szövetséget a kanaániták maradványaival! Lehettek köztük olyanok, akik ártalmatlanoknak látszottak, és szívesen szövetségre léptek volna Izraellel. Így álcázhatja pl. a mi életünkben is magát a fösvénység takarékosságnak, a paráznaság barátságnak.
Isten ezt is parancsolta Izraelnek: "ne könyörülj rajtuk"! Belső életünkben ez különösen fontos. Sohase legyünk tekintettel világi környezetünkre, hogy a bűnben alkalmazkodjunk hozzá! Isten ezt parancsolja: veszítsd el!
Ez a bűn naponkénti halálba adását jelenti. Dávid ezt mondja a 101. zsoltárban: "Reggelenként elvesztem a földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt". Minden reggel? Nem elég egyszer? Ó, nem! Ez hasonló a kertben lévő gyomhoz, amelynek gyökere a földben van. A maradékból mindig új növény nő ki. Mit ér a kertnek, ha csak egyszer gyomláljuk ki? Ha azt akarjuk, hogy kertünk gyommentes legyen, naponta kell azt gyomlálnunk.
Hogy néz ki a mi szívünk? Ellepte a gyom, vagy naponként ki van tisztítva? Szakadatlan harcot a kanaániták maradványai ellen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése