Jer 9,9–15                                     

Ne magadban szomorkodj. Öntsd ki lelkedet Isten előtt, ha kell, könnyes énekkel!
„Zokogva siratom a hegyeket, gyászolom a puszta legelőit, mert kiégtek, ember sem jár arra, és nem hallik a nyájak bégetése. Az ég madarai és az állatok is elbujdostak, elköltöztek. Jeruzsálemet kőhalommá teszem, sakálok tanyájává, Júda városait pedig lakatlan pusztává teszem. Ki az a bölcs ember, aki ezt megérti, és hirdetni tudja, amit az ÚR szája kijelentett neki: Miért vész el az ország? Miért ég ki, mint a puszta, ahol senki sem jár? Megmondta az ÚR: Mivel elhagyták tanításomat, amelyet én adtam nekik, nem hallgattak szavamra, és nem aszerint éltek, hanem megátalkodott szívvel követték a Baalokat, amire elődeik tanították őket, azért így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Ürömmel etetem meg ezt a népet, és méreggel itatom meg. Szétszórom őket olyan népek közé, amelyeket nem ismertek sem ők, sem elődeik, és fegyvert küldök a nyomukba, amíg csak meg nem semmisítem őket!”

Magyarázat

Jeremiás körbehordozza tekintetét, és pusztulást, kietlenséget, romokat lát Izráelben. Látása inkább jövőkép, mint jelen, de valóságos. Mivel elhagyta a nép Istenét, az Úr is magára hagyja népét. Ennek következménye a rom és a fájdalom, meg Jeremiás sírós éneke. Próféta, de egyben együttérző ember, aki nem kárörvendő, és nem is közömbös. Minden törekvése ellenére nem tudja megváltoztatni a dolgok irányát, megszüntetni azoknak következményét. Mit tehet ilyenkor egy istenfélő ember? Énekben, imában siratja népét. Talán te is emlékszel ilyen sírós imákra, énekekre. Magadért, másokért. Gyermekért, unokáért, hitetlen barátért, kemény szívű, önsorsrontó emberekért. A könnyek nem szégyellnivalók. Jelzik szeretetedet, őszinteségedet. Sokszor a tehetetlenség érzése kalodába szorít bennünket, és nem tudunk mást tenni, csak azt, amit Jeremiás. De ne feledd! Az akkori balga tettek feledésbe merültek, a konok emberek eltűntek. A próféta tiszta szívű siratóéneke évezredek példája lett. Amikor nincs semmi más eszköz, vidd az Úr elé fájdalmadat! Ha kell, könnyek között is. Ezeknek is ő a legjobb hallgatósága! Énekeld el neki őszintén!
(Papp János )

Ő meghallgatja és válaszol rá!!