Napi áhítat: Amikor „csak azért is” énekelünk

Hét témája: Az éneklés áldásai
89. zsoltár                  

     
Bár a történelem fonalát Isten is és mi is fonjuk, de ő tartja a kezében!

„Az ezráhi Étán tanítókölteménye.
URam, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet.
Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég.
Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
Örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat! (Szela.)
Az egek magasztalják csodáidat, URam, hűségedet a szentek gyülekezetében.
Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az ÚRral? Ki hasonló az ÚRhoz az istenfiak között?
Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak.
URam, Seregek Istene! Ki olyan erős, mint te, URam? Hűséged körülvesz téged!
Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket.
Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve; erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.
Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti.
Te teremtettél északot és délt, a Tábor és a Hermón nevednek ujjong.
Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges.
Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted.
Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, URam!
Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket,
mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk,
mert az ÚRtól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunk.
Ígéret Dávid házának
Egykor látomásban így szóltál híveidhez: Segítséget nyújtottam egy hősnek, kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat.
Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt.
Kezem állandóan vele lesz, karom erőssé teszi őt.
Nem csalja tőrbe ellenség, nem nyomja el álnok ember.
Kiirtom előle ellenségeit, és leverem gyűlölőit.
Hűségem és szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma.
Ráteszem kezét a tengerre, jobbját a folyókra.
Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám!
Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges lesz a földi királyok között.
Örökké megtartom szeretetemet iránta, és szövetségem állandó lesz vele.
Mindenkor gondoskodom utódairól és trónjáról, míg csak meglesz az ég.
Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek törvényeim szerint,
ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat,
akkor bottal büntetem meg őket vétkükért, és csapásokkal bűnükért.
De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok.
Nem szegem meg szövetségemet, nem másítom meg, ami a számon kijött.
Megesküdtem egykor szentségemre, és nem fogok hazudni Dávidnak:
Örökké lesz neki utódja, trónja előttem lesz, mint a nap,
megmarad örökre, mint a hold, a fellegek közt lakó igaz tanú. (Szela.)
Könyörgés szabadításért
Mégis eltaszítottad fölkentedet, megvetetted, és megharagudtál rá.
Felbontottad a szolgáddal kötött szövetséget, porig aláztad koronáját.
Mindenütt leromboltad kerítését, erős városait romba döntötted.
Fosztogatja minden arra járó, csúffá lett szomszédai előtt.
Fölemelted támadói jobbját, örömöt szereztél ellenségeinek.
Még kardja élét is elvetted, hogy ne tudjon helytállni a harcban.
Megfosztottad tisztaságától, trónját a földre döntötted.
Megrövidítetted ifjúsága idejét, szégyennel borítottad el őt. (Szela.)
Miért rejtőzöl el oly soká, URam, miért lángol haragod, mint a tűz?
Gondold meg, hogy mit ér az életem, milyen mulandónak teremtettél minden embert!
Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált, aki megmenekülhet a holtak hazájától? (Szela.)
Hol vannak, Uram, régi kegyelmes tetteid, hűséged, amelyet esküvel fogadtál Dávidnak?
Gondolj, Uram, szolgád gyalázatára, amit lelkemben szenvedek sok néptől!
Mert gyaláznak ellenségeid, URam, gyalázzák fölkented lába nyomát.
Áldott legyen az ÚR mindörökké! Ámen, ámen!”

Magyarázat

Tegnap könnyes énekléseinkre emlékezhettünk. Ma reggel egy nagy képet, hosszú történelmi folyamatokat tár elénk Étán. Népe történetét, benne Dávid és családja életét, a történelem Urának a nagyságát. Isten kiválasztotta Dávidot, megáldotta életét, majd utódait is, és hűséget ígért nekik. Ők azonban eltértek az Úrtól, és a hűtlenségük miatti következmények sújtják egész közösségüket. Étán minderre visszapillantva együtt látja a jót (kiválasztás, áldás) és a bajt (hűtlenség, az ellenség pusztítása). Mindez azonban nem bizonytalanítja el a hittől és Isten tetteinek megéneklésétől. Mi is együtt látjuk a kettőt. Kinyitva a Szentírást látjuk Krisztust és látjuk a hősöket. Belenézve az életbe látjuk a bűnöket, a köz állapotát. Elnémulunk? Elhisszük a kísértőnek, hogy az igazság csak a Biblia lapjai között működik? 

Megszólal a tanító, a hitvalló, a „csak azért is” Istenben bízó ének: „Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég.” A reggeli sietés ellenére emlékezz Isten néhány tettére, amit veled, amit másokkal tett. Emlékezz Isten néhány tulajdonságára, amelyeket te is megismerhettél! 

Adj hálát mindezért! Van mindezzel kapcsolatban a fejedben egy szép ének? Énekelj ma reggel is!
(Papp János )