2Móz 15,1–18
Dicsérjük Istent az átélt szabadulásokért hálából ma is, az énekeinkkel is!
„Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az ÚRnak: Énekelek az ÚRnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett. Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom. Az ÚR vitéz harcos, az ÚR: ez a neve. A fáraó szekereit és hadát tengerbe vetette, válogatott harcosai a Vörös-tengerbe fúltak. Mélység borította be őket, kőként merültek az örvénybe. Jobbod, URam, erőtől dicső, jobbod, URam, ellenséget zúz szét. Nagy fenséggel söpröd el támadóidat. Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint a tarlót. Haragod szelétől tornyosult a víz, gátként megálltak a futó habok. Megmerevedett a mélység a tenger szívében. Üldözöm, elérem! - mondta az ellenség. Zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtuk. Kirántom kardomat, kezem kiirtja őket. Ráfújtál szeleddel, a tenger elborította őket. Elmerültek, mint ólom a hatalmas vízben. Ki olyan az istenek között, mint te vagy, URam? Ki olyan felséges, mint te vagy szentségedben? Dicső tetteiben félelmetes, csodákat cselekvő. Kinyújtottad jobbodat, föld nyelte el őket. Hűségesen terelgeted e megváltott népet, erőddel vezeted szent legelődre. Népek hallják, s megremegnek, fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói. Megzavarodnak majd Edóm fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés fogja el, kétségbe esik Kánaán minden lakosa. Rettentő félelem szakad rájuk, hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, URam, míg átvonul ez a nép, amelyet szerzettél. Beviszed, és elülteted őket tulajdon hegyeden, melyet lakhelyül készítettél, URam, a szent helyen, URam, mit kezed tett szilárddá. Az ÚR uralkodik örökkön örökké!”
Magyarázat
Mózes és Izrael népe félelmetes körülmények közé került: előttük a hatalmas tenger, mögöttük a legyőzhetetlennek látszó ellenség. Az utolsó pillanatban azonban jön az Isten adta szabadítás: keresztül lehet menni az áthatolhatatlannak látszó akadályon, és elpusztul a félelmetes ellenség. El sem tudom képzelni, mit éreztek, amint mentek előre a tenger közepén, majd visszanéztek a biztonságos túlsó partról. A mi életünk is tele van szorító, satuba fogó helyzetekkel. Időnként kilátástalannak látszanak a feladatok, az emberi helyzetek, a fizikai/egészségügyi kérdések. Mit teszünk, ha mégis átjutunk az áthatolhatatlannak látszó falakon? Mózes énekelt. Egészen pontosan Istent dicsőítő éneket énekelt szívből az Úrnak. A hála, az öröm és a magasztalás csordult ki belőle. Éneke messze hangzik. Az idők vége felé, az üvegtenger melletti győztesek is Mózes „kottájából” énekelnek (Jel 15,1–4). Hálát, dicséretet, hódolatot adnak ők is az Istennek. Belőled mi jön elő a feszült helyzetek után? Mózes éneke, vagy saját dalaid? Isten magasztalása, vagy a sikereid számbavétele? Hívlak ezen a vasárnapon is a győztesek tiszta kórusába! Szóljon a győztesek éneke már ma, veled együtt!
Imaáhítat
Könyörögjünk, hogy az Úr hűségét magasztalhassa éneklésünk és zenélésünk! (Zsolt 33,2–4)
(Papp János )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése