1 Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára.
2 Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől.
3 Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük.
4 Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: "Nézz ránk!"
5 Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit.
6 Péter ekkor így szólt hozzá: "Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!"
7 És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája,
8 felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent.
9 Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent.
10 Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt.
11 Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott össze hozzájuk a Salamon csarnokába.
12 Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: "Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon?
"Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk. Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő jár?" -(ApCsel 3,4,12b)
Krisztus egyházának a tagjai sok időt pazarolnak el arra, hogy egymást bámulják. Amikor istentiszteletre jönnek össze, sok ember nem láthatja meg Krisztust, mert túl sokat látnak egymásból. És a keresztyének sok beszélgetésében az igehirdetőkre és más vezetőkre összpontosul a beszéd, mint akik "veszélytelenül" helyettesítik a Krisztusra összpontosítást. Az emberek túl sokat foglalkoznak azzal, hogy egymást nézik. Nagyon nagy hasznát vennénk annak, ha feljebb tekintenénk.
Amikor Péter így szólt a sántának: "Nézz ránk!", akkor ez azért történt, hogy figyelmét arra a tényre terelje, hogy ő és János csak emberek és ráadásul szegény emberek. A sántának meg kellett értenie, hogy ha segítettek rajta, az nem azért történt, mert Péter és János ott voltak, hanem mivel az Úr él.
Amikor a tömeg összesereglett, egy szenzációs csodára éhesen, Péter azt mondta nekik, hogy nem arra néznek, akire kellene. "Miért ránk néztek?" Az a Valaki, aki ott valójában munkálkodik, ugyanaz, akit Poncius Pilátus előtt megtagadtak (13. vers). Amikor ez a sánta ember meggyógyult, semmi másról nem volt szó, csak arról, hogy az élő Jézus szolgálata folytatódik.
"Az apostolok cselekedetei" név szegényes címe annak a könyvnek, amelyik azt írja le, amit az Úr Jézus tett királyi székéből. A könyv Jézusról szól éppúgy, mint ahogy Lukács első könyve annak a feljegyzése, amit Jézus cselekedett mielőtt "trónra lépett". Ezért amikor a Cselekedetek könyvét olvassuk, nem szabad ezt azzal az állandó gondolattal tennünk, hogy: "Bárcsak ilyen hőseink lennének az egyházban!" Ehelyett így kell gondolkodnunk: "Ilyen Ura van egyházunknak."
Legalább kétféle módon nézhetünk az egyházra. A szokásos mód a helytelen mód.
"Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk. Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő jár?" -(ApCsel 3,4,12b)
Krisztus egyházának a tagjai sok időt pazarolnak el arra, hogy egymást bámulják. Amikor istentiszteletre jönnek össze, sok ember nem láthatja meg Krisztust, mert túl sokat látnak egymásból. És a keresztyének sok beszélgetésében az igehirdetőkre és más vezetőkre összpontosul a beszéd, mint akik "veszélytelenül" helyettesítik a Krisztusra összpontosítást. Az emberek túl sokat foglalkoznak azzal, hogy egymást nézik. Nagyon nagy hasznát vennénk annak, ha feljebb tekintenénk. Amikor Péter így szólt a sántának: "Nézz ránk!", akkor ez azért történt, hogy figyelmét arra a tényre terelje, hogy ő és János csak emberek és ráadásul szegény emberek. A sántának meg kellett értenie, hogy ha segítettek rajta, az nem azért történt, mert Péter és János ott voltak, hanem mivel az Úr él. Amikor a tömeg összesereglett, egy szenzációs csodára éhesen, Péter azt mondta nekik, hogy nem arra néznek, akire kellene. "Miért ránk néztek?" Az a Valaki, aki ott valójában munkálkodik, ugyanaz, akit Poncius Pilátus előtt megtagadtak (13. vers). Amikor ez a sánta ember meggyógyult, semmi másról nem volt szó, csak arról, hogy az élő Jézus szolgálata folytatódik. "Az apostolok cselekedetei" név szegényes címe annak a könyvnek, amelyik azt írja le, amit az Úr Jézus tett királyi székéből. A könyv Jézusról szól éppúgy, mint ahogy Lukács első könyve annak a feljegyzése, amit Jézus cselekedett mielőtt "trónra lépett". Ezért amikor a Cselekedetek könyvét olvassuk, nem szabad ezt azzal az állandó gondolattal tennünk, hogy: "Bárcsak ilyen hőseink lennének az egyházban!" Ehelyett így kell gondolkodnunk: "Ilyen Ura van egyházunknak." Legalább kétféle módon nézhetünk az egyházra. A szokásos mód a helytelen mód.
Hitre van szükségünk ahhoz, hogy lássuk, miként gyűjt össze, miként oltalmaz és őriz meg magának Isten Fia, Szentlelke és igéje által egy, az örök életre kiválasztott gyülekezetet
(Heidelbergi Káté 54. kérdése).
Ha nyitva van a szemünk és látjuk amit az Úr tesz, csatlakozunk ehhez az egykori sántához és vele együtt dicsőítjük Istent. Ha azonban csak egymásra bámulunk, akkor olyan társasággá válunk, amelyik nem jobb és nem rosszabb, mint bármelyik másik.
Ha nyitva van a szemünk és látjuk amit az Úr tesz, csatlakozunk ehhez az egykori sántához és vele együtt dicsőítjük Istent. Ha azonban csak egymásra bámulunk, akkor olyan társasággá válunk, amelyik nem jobb és nem rosszabb, mint bármelyik másik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése