A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 2,25-36
25 Mert ezt mondja róla Dávid: Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak.
26 Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni, 27 mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában, azt sem engeded, hogy Szented elmúlást lásson.
28 Megismertetted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt.
29 Atyámfiai, férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ősatyánkról, Dávidról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig.
30 De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára; 31 ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást.
32 Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk.
33 Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is.
34 Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra,
35 amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.
36 Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek."
"Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek." (ApCsel 2,36)
Hajlamosak vagyunk arra, hogy azt higgyük, a ApCsel 2 részének, azaz az első pünkösdről szóló fejezetnek az a feladata, hogy megmagyarázza, kicsoda a Szentlélek, mit cselekszik és hogyan munkálkodik. Az pünkösdről szóló első prédikáció azonban nem azt magyarázza, hogy kicsoda a Lélek, hanem hogy ki Jézus. És éppen ez a Lélek osztatlan feladata. Megmondja, hogy kicsoda nekünk Jézus. Ha ő nem mondja meg nekünk, soha nem tudjuk meg.
Péter igehirdetésének utolsó szavai olyanok, mint valami Izráel szíve felé irányított lándzsadöfés. "Izráel egész házát" - a papokat, a fejedelmeket, az egész népet - felhívja ez az ünnepélyes nyilatkozat, hogy ismerje el Jézust. Mert Jézus Úr, tehát az a valaki, aki a zsoltáros szerint részesül majd Isten dicsőségében. A próféta pedig kijelentette, hogy mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözülni fog. Ráadásul Jézus , a Krisztus volt az, akit az atyák reméltek, és aki után Izráel sóvárgott. Csakhogy Izráel háza szembehelyezkedett Urával, és keresztre feszítette a Messiást. "A lándzsa hegye" az utolsó három szóban van: akit keresztre feszítettek.
Ebben a beszédben Péter apostol, nagyszerű küldetésének magaslatára emelkedett. Félelem nélkül hirdette meg Jézus Úr voltát, és a keresztre feszítés bűntényével vádolta meg nemzetét. Néhány héttel ezelőtt ugyanez az ember gyáván meghátrált egy szolgáló szemtelen nyelvelése miatt. Nem lehet mással magyarázni a változást, csak a feltámadás tényével, és azzal, hogy eljött "az erő magasságából".
Legyünk erősek abban a hitben, amit a Lélek tud és fog cselekedni. Szabaduljunk meg mindnyájan a gondolat hatalmának, a pénz hatalmának és az emberek hatalmának befolyásától. Válaszul imáinkra Isten nekünk akarja ajándékozni a Lélek erejét. Elménkbe akarja vésni, hogy Jézus az egyetlen Úr. És ha majd ez a tény teljesen tudatossá válik bennünk, akkor félelem nélkül fogunk élni, teljesen ráhagyatkozva Istennek a Krisztus Jézusban megmutatott jóindulatára.
"Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek." (ApCsel 2,36)
Hajlamosak vagyunk arra, hogy azt higgyük, a ApCsel 2 részének, azaz az első pünkösdről szóló fejezetnek az a feladata, hogy megmagyarázza, kicsoda a Szentlélek, mit cselekszik és hogyan munkálkodik. Az pünkösdről szóló első prédikáció azonban nem azt magyarázza, hogy kicsoda a Lélek, hanem hogy ki Jézus. És éppen ez a Lélek osztatlan feladata. Megmondja, hogy kicsoda nekünk Jézus. Ha ő nem mondja meg nekünk, soha nem tudjuk meg. Péter igehirdetésének utolsó szavai olyanok, mint valami Izráel szíve felé irányított lándzsadöfés. "Izráel egész házát" - a papokat, a fejedelmeket, az egész népet - felhívja ez az ünnepélyes nyilatkozat, hogy ismerje el Jézust. Mert Jézus Úr, tehát az a valaki, aki a zsoltáros szerint részesül majd Isten dicsőségében. A próféta pedig kijelentette, hogy mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözülni fog. Ráadásul Jézus , a Krisztus volt az, akit az atyák reméltek, és aki után Izráel sóvárgott. Csakhogy Izráel háza szembehelyezkedett Urával, és keresztre feszítette a Messiást. "A lándzsa hegye" az utolsó három szóban van: akit keresztre feszítettek. Ebben a beszédben Péter apostol, nagyszerű küldetésének magaslatára emelkedett. Félelem nélkül hirdette meg Jézus Úr voltát, és a keresztre feszítés bűntényével vádolta meg nemzetét. Néhány héttel ezelőtt ugyanez az ember gyáván meghátrált egy szolgáló szemtelen nyelvelése miatt. Nem lehet mással magyarázni a változást, csak a feltámadás tényével, és azzal, hogy eljött "az erő magasságából". Legyünk erősek abban a hitben, amit a Lélek tud és fog cselekedni. Szabaduljunk meg mindnyájan a gondolat hatalmának, a pénz hatalmának és az emberek hatalmának befolyásától. Válaszul imáinkra Isten nekünk akarja ajándékozni a Lélek erejét. Elménkbe akarja vésni, hogy Jézus az egyetlen Úr. És ha majd ez a tény teljesen tudatossá válik bennünk, akkor félelem nélkül fogunk élni, teljesen ráhagyatkozva Istennek a Krisztus Jézusban megmutatott jóindulatára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése