Sok ember nem tulajdonít magának bűnt. Azt számítgatja, mások mennyivel rosszabbak. Abban bízik: nem gyilkoltam, nem törtem be senki házába, nem hagytam el a családomat, mit vethet Isten a szememre? Milyen jó, hogy mindenkinek akad legalább egy-két ellensége, aki számon tartja rejtett bűneit is, és alkalomadtán a szemére is veti, melyeket ő szóra sem tart érdemesnek, de amelyek azért léteznek. Felesleges bűntelenségünkről álmodozni. Először is, nem igaz. Másodszor, az senkit nem tett még igazzá sem emberek, sem Isten előtt. Csak az a boldog, akit Isten tett igazzá azáltal, hogy eltörölte bűneit. Okos és célravezető letenni vétkeinket Krisztus elé. Az a biztos, ha Ő magára veszi, elfedezi, és Ő az, aki többé nem tulajdonít azoknak semmi jelentőséget. Ne titkold előtte és magad előtt, úgy is ismeri! Vedd számba bűneidet, mert terhek azok lelkiismereteden, és kérd rá Krisztus bocsánatát! Akkor lehetsz nyugodt, boldog gyermeke mennyei Atyádnak.
Jó Atyám, elég hiú vagyok ahhoz, hogy magamat másokkal összehasonlítva jó bizonyítványt adjak magamnak. De vak nem vagyok, hogy ne lássam, ne tudjam, hogy Te nem fogod aláírni jeles bizonyítványomat. Van abban éppen elég elégtelen. Ha csak arra gondolok, hogy aki tudna jót cselekedni és nem cselekszi, bűne az annak, már elég elmulasztott szolgálataimra gondolni, hogy ne dicsekedjem előtted nagyszerűségemmel. Bocsásd meg, Atyám, nagyzolásomat, magam dicsérgetését. Tudom, nem állhatod a hazugságot, miért hazudjam éppen előtted?
Inkább mutasd meg, hol vétettem, ha nem akarom észrevenni, de vedd le rólam a bűn terhét, hogy tisztán - amivé csak te tudsz tenni - állhassak be szolgálatodba!
Ne magamtól, hanem Tőled kapjam meg meg nem érdemelt, de nekem ajándékozott dicséretedet. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése