„A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.
Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt!
Mert a felséges ÚR félelmetes, nagy király az egész földön.
Népeket vet alánk, nemzeteket lábaink alá.
Kiválasztja a mi örökségünket, Jákób büszkeségét, akit szeret. (Szela.)
Felvonul Isten ujjongás közben, kürtzengéssel jön az ÚR.
Zengjetek Istennek, zengjetek! Zengjetek királyunknak, zengjetek!
Mert az egész föld királya Isten, zengjetek neki éneket!
Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten.
Összejöttek a népek előkelői Ábrahám Istenéhez, mert Istené a föld minden uralkodója, igen magasztos ő!”

Magyarázat

Zajok gyötrik a fülünket, fejünket. Zajok az utcán, a munka vagy a pihenés közben. Zajok, amelyek harsogóan betöltik a teret, és fárasztják az agyat. Mi az, ami kikapcsol ebből az áradatból, és felfrissít? Talán a csend, a semmi, a hangok hiánya? A zsoltáros most nem csendet parancsol. (Van, amikor azt teszi!) A hangok hiánya helyett most a helyes, a szépen szóló és igazán zengő hangokba hív. Nem némaságra, hanem olyan dicséretre, amely hangos (harsogó), amelyben benne van a ritmus (tapsoljatok), benne vannak a hangszerek (pl. kürtök), de legfőképpen Istennek és Istenről szól. A Mindenható sokféleképpen megjelenik a Szentírásban, és megtapasztalható közösségeinkben. Megjelenésének egyik legmegragadóbb formája az, amikor hatalma megrendítő és messze zengő énekekben, zenékben szólít meg bennünket. Ez sosem unalmas és sohasem fárasztó. Amikor ott ültem a Reménység fesztivál színpadán, és mögöttem az 1000 fős kórus énekelte a Nagy Király kezdetű éneket, akkor ezt a zsoltárt éltem át. Neked mikor volt ehhez hasonló élményed? Kész lennél ma is bátran, hangosan dicsérni az Istent? Keresd meg a módját és helyét, valamint azokat is, akiknek mindez megszólító üzenet lehet!
(Papp János )