Középiskolás koromban sok sráccal randiztam, és sok csalódás ért. Sebezhető voltam, mert vágytam a szeretet után. Azt akartam, hogy valaki igazán törődjön velem. Az volt a problémám, hogyan találom meg azt a fiút, akit szeretni tudtam volna, és aki értékelte is élvezte volna a szeretetem.
Mikor aztán főiskolára kerültem, nem állt szándékomban férjhez menni vagy szerelmesnek lenni. Úgy döntöttem, hogy jól fogom magam érezni, sok mindent kipróbálok, és nem kötöm le magam senkihez és semmihez. Más szóval új lapot kezdek. Jó kapcsolatokat akartam, szórakozni, és a főiskolai életet felfedezni. Minden jól ment, amíg nem találkoztam Andrással. Nem hiszek abban, hogy létezik szerelem első látásra, de mikor először megláttam, romantikus tinédzser voltam és Andrist fantasztikusnak láttam. Kivételesen vonzó személyisége volt. Mikor először randit kért, magamon kívül voltam az örömtől.
Az első randin sokat beszélgettünk és próbáltunk jó színben feltűnni egymás előtt. Nemsoká ismét elhívott. Azt hiszem, akkor már tudta, hogy tetszik nekem. Ezt próbálta kihasználni, és innentől kezdve a dolgok egyre kevésbé alakultak úgy, ahogy szerettem volna.
Nagyon sebezhető voltam, mert arra vágytam,
hogy valaki szeressen.
A kapcsolatunk már eleve nem jól kezdődött, mert megpróbáltam kisajátítani őt. Azt akartam, hogy senki mással ne találkozzon, csak egyedül velem. Akkor még tartottam magam az erkölcsi értékrendem diktálta szabályokhoz, de már próbálgattam rábírni egy komolyabb kapcsolatra. Találkozgattunk és volt néhány komoly beszélgetésünk is. Párszor rendesen hajba is kaptunk. Sokat bosszantott és ugratott. Megpróbáltam nem megbántódni ilyenkor, hanem vele nevetni, de belül gyakran megsebződtem. Sokszor egyszerűen fogta magát és az összejöveteleken vagy bulikon faképnél hagyott. Nem részesített semmilyen különleges figyelemben, és ezért megbántva éreztem magam.
Rájöttem, hogy így egyoldalú a kapcsolatunk, ezért azon kezdtem ügyködni, hogy ő is úgy érezzen, mint én. Most emiatt kerültem bajba. Túlságosan erre koncentráltam: kezdtem olyan dolgokat tenni, amikről tudtam, hogy akarja. Mindent megtettem, ami neki tetszett. Ez néhány szexuális jellegű dolgot is magába foglalt. Azt gondoltam, hogy ha nem teszem, elmegy. Márpedig én nem akartam elveszíteni.
Telt-múlt az idő, és már ott tartottunk, hogy együtt aludtunk és olyan dolgokat tettünk, amikről tudtam, hogy nem helyesek, de az elveimet feláldoztam azért, hogy megtarthassam őt.
Ez a legnagyobb hiba, amit egy lány tehet.
Azt hiszi, ha mindent megtesz amit a fiú mond, akkor majd az odalesz érte. Ez nem igaz. Tudom, András nem becsült többé, és én is elvesztettem az önbecsülésem. Keresztyén neveltetésemnek köszönhetően emésztett a bűntudat. Nem tudtam rászánni magam, hogy azt mondjam: "Bocsáss meg. Uram", mert tudtam, hogy újra meg fogom tenni. Mindent megtettem volna, hogy megtartsam őt.
Figyelmeztetés fiatal lányoknak
Mielőtt kapcsolatot kezdesz kialakítani, keress keresztyén srácot, olyat, aki nem szégyelli kimondani: "Keresztyén vagyok, és vannak erkölcseim." Én tudom: nagyon vakmerő dolog nem keresztyén, menő fiúkkal randizni. Azt tanácsolom, tartsd magad távol tőlük, mert elveszthetsz valami nagyon értékeset. Andrissal problémáink voltak. Sokat veszekedtünk. Sokat cukkolt, gyakran megbántott. Megpróbáltam megmagyarázni neki, hogy bűnösnek érzem magam amiatt, hogy lefeküdtem vele. Megpróbáltam abbahagyni, de hallani sem akart róla.
Átgondoltam a kapcsolatunkat. Nem működött. Rosszul bánt velem. De azt gondoltam: "Ha összeházasodunk minden másképp lesz. Szeretni fog. Gondoskodni fog rólam, és érdekelni fogja, hogy mi van velem." Ez részemről nagy hiba volt. Senkit sem tudsz megváltoztatni, akárhogy szereted és akárhogy próbálkozol. Végy egy fiú-lány kapcsolatot és nagyítsd fel tíz-húszszorosra, megkapod milyen lesz a házasság. A net, a filmek, slágerek, minden, ami befolyásolja manapság az életünket, azt sugallják, hogy bármikor helyes irányba terelheted az életed, hogy pompásan menjenek a dolgok. De ez nem így van. A házasság kemény dolog. Még ha két ember szereti is egymást, és mindketten igyekeznek, akkor is kemény.
Senkit sem tudsz megváltoztatni, akárhogy szereted is!
Ha felnagyítottam volna a mi kapcsolatunkat tízszeresre vagy akár csak ötszörösre, láttam volna, hogy Andrásnak előbb-utóbb elege lesz belőlem. Más lányok után fog szaladni, nem fog magán uralkodni, verni fog, nem feleségként fog kezelni, és nem fogja vállalni férjként a felelősséget. Sajnos nem így tettem. Gyorsan határoztam. Elszöktünk, és összeházasodtunk, amiért csak magam okolom, mert tudtam, hogy nem volna szabad ezt tennem. Gondolkozás nélkül cselekedtem. Azt gondoltam, ha nem ezt teszem, elvesztem őt. A helyes hozzáállás az lett volna, hogy
ha nem tud várni rám és alkalmazkodni hozzám, akkor az egész nem éri meg.
De csak az érzelmeim irányítottak, és egyáltalán nem gondolkoztam józanul. Nagyon össze voltam zavarodva. Nem akartam újabb sebet. Úgy ugrottam bele, hogy nem tudtam: ez lesz életem legnagyobb sebe szüleinknek, nagyon csalódottak voltak. Abbahagytam a főiskolát, hogy Andris befejezhesse. Elmentem dolgozni. Pincérnő majd bárpultosnő voltam, ami szörnyű munka.
Majd eladónak mentem. Minden munkát elvállaltam, hogy legyen elég pénzünk. A házasságunk semmit nem ért. Nem szeretett. Én szerettem őt, és próbáltam megszerettetni magam. Elkeseredetten próbáltam tetszeni neki, feláldozva saját érzéseimet. De nem sikerült. Nem is sikerülhetett. Nem késztethetsz senkit arra, hogy szeressen téged. Egyfolytában félelmek közt éltem, hogy talál magának valaki mást -, és pontosan ezt tette. Nem akartam elhinni, mert azt akartam, hogy működjön a házasságunk.
Házasságkötésünk után öt hónappal terhes lettem. Gyönyörű kisbabánk született. Ez egy időre megváltoztatta a dolgokat. Nagyon feldobta, hogy van egy gyermeke. De egy hónappal később a dolgok visszazökkentek a régi kerékvágásba: türelmetlen volt, mindig egyedül hagyott a gyerekkel, én cipeltem a terheket, megpróbáltam a gyermeket nevelni és a családot ellátni.
Három éve voltunk már házasok, mikor olyan dolgok történtek, amiktől észhez tértem. Rádöbbentem, hogy nem szeretett, és soha nem is fog, soha nem lesz jó apa és felelősségteljes férj. Nem bírtam tovább! Elváltunk..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése