"Nátánáel megkérdezte tőle: Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt neki: Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál." -János 1,48
Rejtélyes beszélgetés. Nem tartozik másra, csak arra, akiről szól. Fogalmunk se lehet róla, mit értett azalatt Jézus, hogy látta Nátánáelt a fügefa alatt, de ő értette, mert azonnal így válaszolt: "Mester, te vagy az Isten Fia, Izráel királya." - Így szólít meg minket Krisztus. Annyira titokzatos belső ügye az a megszólítottnak, talán még magának se tudja pontosan megmondani, másnak meg még nehezebb, mikor, hogyan, milyen szavakkal vagy érzésekkel hallotta meg ő a kizárólag csak neki szóló hívást. De egy biztos: az derült ki belőle, hogy az Úr ismeri lelkemnek legtitkosabb zugát, életemnek legrejtettebb, még magam előtt is elhallgatott dolgait. Nem szabad senki vallomását kikényszeríteni. Ha valaki mégis szükségét érzi, hogy beszéljen róla, őszinte tisztelettel kell meghallgatni. Nehogy "disznók elé kerüljön bárki lelkének gyöngye". De Isten ismer, megszólít. És vele beszélhetünk életünk minden részletéről. Az idegennek annyit mondj: Én is tudom, hogy Ő az Isten Fia, lelkemnek, életemnek és világomnak Királya.
Tudom, Uram, hogy Te ismersz engem. Láttál, amikor olyan bűnt követtem el, amiről magam is szeretnék elfeledkezni. Akkor is láttál, mikor elérzékenyedtem valaki nyomorúságán, és úgy segítettem, hogy senki meg ne tudja, mert szégyelltem volna gyengeszívűségemet. Ismered titkos vágyaimat, azt is, mit tettem azok kielégítésére, amit senkinek soha be nem vallanék. Mégis jó tudni, hogy Te így ismersz engem, neked nem lehet, de soha nem is kell hazudnom. Hiszen a teljes bocsánat készen áll nálad. Kérlek, ismertesd meg magadat előttem annyira, hogy biztos hittel mondhassam: ismerlek, tudom, Te vagy a királya életemnek, Te vagy minden örömömnek forrása, Te ajándékoztad nekem családomat, munkámat, mindent, ami szép az életemben. Rád bízom magam, mert ismerlek Téged. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése