A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 2,41-47
42 Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.
43 Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt.
44 Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt.
45 Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.
46 Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben;
47 dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.
"Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szükség volt rá."-(ApCsel 2,45)
A keresztyének sietnek rámutatni arra, hogy a Biblia igenis tanítja a magántulajdonhoz való jogot. Ez pontosan így van. Még az a korai kísérlet sem tompította el az Istentől kapott tulajdonjog iránti érzéket, melyet a jeruzsálemi hívők a javak elosztásában szereztek. Maga Péter apostol mondta, hogy az embereknek nem kellett eladniuk vagyonukat: "Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával?" (ApCsel 5,4)
Csakugyan mélységesen különbözik egymástól a materialista kommunizmus és a keresztyén tulajdonszemlélet. Röviden: "Mindaz, ami a tied, az enyém" - mondja a kommunizmus, míg a keresztyén így szól: "Mindaz, ami az enyém, a tied." Ezek a nézőpontok szöges ellentétben állnak egymással.
Azt is elég gyakran mondják, hogy az ősegyház tagjai hibát követtek el, amikor szétosztották vagyonukat. Az megbocsátható persze - az új élet első izgalmában követték el - , de mégiscsak tévedés. Aztán meg emlékeztetnek minket arra, hogyan kellett Pál apostolnak gyűjtést indítania a megtért pogányok között a szegénység sújtotta jeruzsálemi gyülekezetnek. "Ide jutunk, ha nem teszünk félre valamit a szűk esztendőkre, ha mindent lelkesülten feláldozunk, alighogy a Szentlélek kitöltetik reánk."
Csakhogy valami pozitívabbat is kellene mondanunk, minthogy ez a megosztás nem materialista kommunizmus volt. És a józan észre való hivatkozás a szűk esztendőkre tekintettel nem hangzik túl meggyőzőnek azok számára, akik a Lélek bőséges áldásesőjében állnak.
Az ősegyháznak ebben a gyakorlatában maradandó tanulság van, és valami időtálló irányelv. Amikor Isten Lelke ezeket az embereket indította, hogy eladják vagyonukat és a bevételt elosszák, mindazok között, akik szükséget láttak, maga Isten tanítja minden kor egyházát, hogy a keresztyének mindig többet törődjenek egymással, mint a saját tulajdonukkal.
"Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szükség volt rá."-(ApCsel 2,45)
A keresztyének sietnek rámutatni arra, hogy a Biblia igenis tanítja a magántulajdonhoz való jogot. Ez pontosan így van. Még az a korai kísérlet sem tompította el az Istentől kapott tulajdonjog iránti érzéket, melyet a jeruzsálemi hívők a javak elosztásában szereztek. Maga Péter apostol mondta, hogy az embereknek nem kellett eladniuk vagyonukat: "Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával?" (ApCsel 5,4) Csakugyan mélységesen különbözik egymástól a materialista kommunizmus és a keresztyén tulajdonszemlélet. Röviden: "Mindaz, ami a tied, az enyém" - mondja a kommunizmus, míg a keresztyén így szól: "Mindaz, ami az enyém, a tied." Ezek a nézőpontok szöges ellentétben állnak egymással. Azt is elég gyakran mondják, hogy az ősegyház tagjai hibát követtek el, amikor szétosztották vagyonukat. Az megbocsátható persze - az új élet első izgalmában követték el - , de mégiscsak tévedés. Aztán meg emlékeztetnek minket arra, hogyan kellett Pál apostolnak gyűjtést indítania a megtért pogányok között a szegénység sújtotta jeruzsálemi gyülekezetnek. "Ide jutunk, ha nem teszünk félre valamit a szűk esztendőkre, ha mindent lelkesülten feláldozunk, alighogy a Szentlélek kitöltetik reánk." Csakhogy valami pozitívabbat is kellene mondanunk, minthogy ez a megosztás nem materialista kommunizmus volt. És a józan észre való hivatkozás a szűk esztendőkre tekintettel nem hangzik túl meggyőzőnek azok számára, akik a Lélek bőséges áldásesőjében állnak. Az ősegyháznak ebben a gyakorlatában maradandó tanulság van, és valami időtálló irányelv. Amikor Isten Lelke ezeket az embereket indította, hogy eladják vagyonukat és a bevételt elosszák, mindazok között, akik szükséget láttak, maga Isten tanítja minden kor egyházát, hogy a keresztyének mindig többet törődjenek egymással, mint a saját tulajdonukkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése