18 Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt "igen" és "nem".
19 Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek mi, tudniillik én, Szilvánusz és Timóteus hirdettünk, nem lett "igen"- né is meg "nem"- mé is, hanem az "igen" valósult meg őbenne.
20 Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk.
21 Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az.
22 Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.
"Ő pecsétjével el is jegyzett."- (2Kor 1,22)
Nem szabad megszomorítanunk a Szentlelket, mert általa "megpecsételtettünk a teljes váltságnak napjára" (Ef 4,30 a Rev. Károli ford. szerint). Isten elpecsételt bennünket azzal, hogy adta nekünk a Lelket (2Kor 1,22) Megkaptuk a Lelket, mint "Isten pecsétjét".
A pecsét a tulajdonjog jele. Még ma is találunk régi korsókat és edényeket, melyeken rajta van a hajdanvolt tulajdonos pecsétje. Hasonló módon helyezzük el nevünket vagy pecsétünket egy könyvben, hogy jelezzük: a könyv a miénk. Nem csupán a dolgok elpecsételése, hanem személyek elpecsételése is általános a Bibliában. A legjobb példa a 144.000 elpecsételése a Jel 7-ben. Azt jelenti, hogy Isten az ő tulajdonjogának jegyével látja el őket. Rájuk írja nevét. Ezek az övéi. Ezért nem szabad ártani nekik az utolsó ítéletkor.
Az Isten nevében történő keresztség is egyfajta megjelölése egy személynek, hogy ő az Atya, a Fiú és a Szentlélek tulajdona.
Amikor Isten megvált valakit, vagyis amikor "visszavásárolja őt", Fiával fizet azért a valakiért. Nem ezüstön vagy aranyon váltattunk meg, "hanem Krisztus drága vérén" (1Pt 1,18-19) Miután ilyen drágán vásárolta meg Isten, nem akarja, hogy az ilyen ember újból elvesszen. Elpecsételi ezt a gyermekét, de nem látható jellel, hanem azzal, hogy a Szentlelket adja neki hűséges társként. Így "pecsételtettünk meg a váltság napjára".
Meglehet, hogy nagyobb erő szükséges ahhoz, hogy megmaradjon valaki Krisztusnál, mint ahhoz, hogy eljusson Krisztushoz. Legalábbis így tűnik nekünk gyakran. Először olyan sok jó szándék van, de nem sikerül valóra váltanunk őket. Olyan sok vadonatúj érzés van, de elpárolognak. Hol van az az idővel dacoló képesség, az erő a kitartásra, a végig megmaradásra? A Szentlélek ez az erő. Ő valósítja meg Krisztus uralmát életünkben. Ő hoz bennünket tartós, örökkétartó kapcsolatba a mi mennyei Atyánkkal. Ő nem tud és nem is akar megtagadni minket. Megjelöl bennünket, mint Isten tulajdonait - most és az utolsó napon.
"Ő pecsétjével el is jegyzett."- (2Kor 1,22)
Nem szabad megszomorítanunk a Szentlelket, mert általa "megpecsételtettünk a teljes váltságnak napjára" (Ef 4,30 a Rev. Károli ford. szerint). Isten elpecsételt bennünket azzal, hogy adta nekünk a Lelket (2Kor 1,22) Megkaptuk a Lelket, mint "Isten pecsétjét". A pecsét a tulajdonjog jele. Még ma is találunk régi korsókat és edényeket, melyeken rajta van a hajdanvolt tulajdonos pecsétje. Hasonló módon helyezzük el nevünket vagy pecsétünket egy könyvben, hogy jelezzük: a könyv a miénk. Nem csupán a dolgok elpecsételése, hanem személyek elpecsételése is általános a Bibliában. A legjobb példa a 144.000 elpecsételése a Jel 7-ben. Azt jelenti, hogy Isten az ő tulajdonjogának jegyével látja el őket. Rájuk írja nevét. Ezek az övéi. Ezért nem szabad ártani nekik az utolsó ítéletkor. Az Isten nevében történő keresztség is egyfajta megjelölése egy személynek, hogy ő az Atya, a Fiú és a Szentlélek tulajdona. Amikor Isten megvált valakit, vagyis amikor "visszavásárolja őt", Fiával fizet azért a valakiért. Nem ezüstön vagy aranyon váltattunk meg, "hanem Krisztus drága vérén" (1Pt 1,18-19) Miután ilyen drágán vásárolta meg Isten, nem akarja, hogy az ilyen ember újból elvesszen. Elpecsételi ezt a gyermekét, de nem látható jellel, hanem azzal, hogy a Szentlelket adja neki hűséges társként. Így "pecsételtettünk meg a váltság napjára". Meglehet, hogy nagyobb erő szükséges ahhoz, hogy megmaradjon valaki Krisztusnál, mint ahhoz, hogy eljusson Krisztushoz. Legalábbis így tűnik nekünk gyakran. Először olyan sok jó szándék van, de nem sikerül valóra váltanunk őket. Olyan sok vadonatúj érzés van, de elpárolognak. Hol van az az idővel dacoló képesség, az erő a kitartásra, a végig megmaradásra? A Szentlélek ez az erő. Ő valósítja meg Krisztus uralmát életünkben. Ő hoz bennünket tartós, örökkétartó kapcsolatba a mi mennyei Atyánkkal. Ő nem tud és nem is akar megtagadni minket. Megjelöl bennünket, mint Isten tulajdonait - most és az utolsó napon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése