''Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.''
(Máté evangéliuma 11:28.)
Jézus megvilágította a tanítványok előtt azt az igazságot, hogy Isten országa nem elhatárolt terület. Ott nincs fajkülönbség vagy fő nemesség, hanem nekik minden nép számára hirdetniük kell az Üdvözítő szeretetének üzenetét. Krisztus ledönti az önzés és a nemzetiségi előítélet által emelt válaszfalakat, s helyette az egész emberiség iránti felebaráti szeretetet tanítja. Azt mondja el, hogy minden ínségben élő ember a felebarátunk, munkaterületünk pedig az egész világ. Miként a napsugarak elhatolnak a földgömb legtávolabbi pontjára is, úgy akarja Isten, hogy az evangélium fénye is ráragyogjon e Földön minden egyes emberre. Férfiak és nők mindenfelé vágyakozva tekintenek az ég felé; ima, könny és kérdés fakad fel azon emberek lelkéből, akik a világosság, a kegyelem és a Szentlélek után áhítoznak. Sokan állnak Isten országának küszöbén, és csak arra várnak, hogy oda begyűjtessenek.
Az első tanítványokra bízott kötelesség teljesítésében a hívők mindenkor osztoztak. Aki elfogadta az evangéliumot, arra Isten a szent igazságát bízta, amelyet közölnie kell a világgal. Isten hű gyermekei mindenkor tettre kész misszionáriusok voltak, akik feláldozták javaikat neve dicsőítésére; és kapott képességeiket bölcsen használták fel a szolgálatában. Minden ember, aki elfogadta Krisztust, mint Megváltóját, elhivatott arra a feladatra, hogy felebarátai érdekében munkálkodjon. ''A Lélek és a menyasszony ezt mondja: Jövel. És aki hallja, ezt mondja: Jövel!'' (Jelenések könyve 22:17)
(Máté evangéliuma 11:28.)
Jézus megvilágította a tanítványok előtt azt az igazságot, hogy Isten országa nem elhatárolt terület. Ott nincs fajkülönbség vagy fő nemesség, hanem nekik minden nép számára hirdetniük kell az Üdvözítő szeretetének üzenetét. Krisztus ledönti az önzés és a nemzetiségi előítélet által emelt válaszfalakat, s helyette az egész emberiség iránti felebaráti szeretetet tanítja. Azt mondja el, hogy minden ínségben élő ember a felebarátunk, munkaterületünk pedig az egész világ. Miként a napsugarak elhatolnak a földgömb legtávolabbi pontjára is, úgy akarja Isten, hogy az evangélium fénye is ráragyogjon e Földön minden egyes emberre. Férfiak és nők mindenfelé vágyakozva tekintenek az ég felé; ima, könny és kérdés fakad fel azon emberek lelkéből, akik a világosság, a kegyelem és a Szentlélek után áhítoznak. Sokan állnak Isten országának küszöbén, és csak arra várnak, hogy oda begyűjtessenek.
Az első tanítványokra bízott kötelesség teljesítésében a hívők mindenkor osztoztak. Aki elfogadta az evangéliumot, arra Isten a szent igazságát bízta, amelyet közölnie kell a világgal. Isten hű gyermekei mindenkor tettre kész misszionáriusok voltak, akik feláldozták javaikat neve dicsőítésére; és kapott képességeiket bölcsen használták fel a szolgálatában. Minden ember, aki elfogadta Krisztust, mint Megváltóját, elhivatott arra a feladatra, hogy felebarátai érdekében munkálkodjon. ''A Lélek és a menyasszony ezt mondja: Jövel. És aki hallja, ezt mondja: Jövel!'' (Jelenések könyve 22:17)
Ez a felhívás az egész gyülekezetnek szól. Aki meghallotta az Úr üzenetét, hangoztassa hegyen-völgyön át, és mondja: Jövel!. Isten már régóta várja, hogy minden egyes tag a tehetségéhez képest munkálkodjon, hogy az egész gyülekezetet a szolgálat lelkülete hassa át.
Ha Isten gyülekezetének tagjai teljesítenék küldetésüket a bel és külföldi területeken, ahol az emberek ínséget szenvednek, és így elvégeznék evangéliumi megbízatásukat, akkor csakhamar az egész világ meghallaná az intő figyelmeztetést, és az Úr Jézus mielőbb visszajöhetne e Földre, hatalommal és nagy dicsőséggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése