Isten trónja, vezetői helye a mennyben, a láthatatlan világban van, ezért uralmát nem is korlátozhatja semmi. 1„Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét! 2Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! 3Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, 4megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. 5Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé. 6Minden elnyomottal törvényesen és igazságosan bánik az ÚR. 7Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival. 8Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. 9Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. 10Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. 11Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. 12Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. 13Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. 14Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. 15Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. 16Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni. 17De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; 18azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével. 19Az ÚR a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik. 20Áldjátok az URat, angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára! 21Áldjátok az URat, ti seregei, szolgái, akaratának végrehajtói! 22Áldjátok az URat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem, az URat!”

Magyarázat:

A Baár-Madas gimnáziumba járva minden utolsó órán elimádkoztuk ennek a zsoltárnak az első két versét. Ez mindig furcsa érzés volt nekem, mert tudtam, hogy Isten mennyi jót tesz velem, de abba az iskolába járva nem mindig éreztem így. Nagyon egyedül és elhagyatva éreztem magam. Mégis Isten akkor is emlékeztetett jóságára, azokban a nehéz időkben igéje által, ami sosem volt kérdéses előttem. Akkor először éreztem meg, hogy életem fontos dolgai az én megkérdezésem, jelenlétem és tudtom nélkül dőlnek el. Félelmetes tapasztalat ez, így válunk felnőtté. Keresztényként kellene lennie egy egészen más tapasztalatunknak is. Valójában a legfontosabb események, történések az éle­tünkben a mennyben annál a felállított és soha el nem múló trónnál dőlnek el. Kérlek, olvasd el újra a zsoltárt, és most csak arra figyelj, milyen annak a trónnak a környéke, és az Úr miképpen uralkodik. A legmegnyugtatóbb gondolatok lesznek a számodra. Adjon neked ez igazi bátorságot.

(Vas Ferenc)