16 Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: "Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"
17 Ő így válaszolt neki: "Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat." 18 Az megkérdezte: "Melyeket?" Jézus így felelt: "Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan,
19 tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!"
20 Az ifjú erre ezt mondta: "Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?"
21 Jézus így válaszolt neki: "Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem."
22 Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
"Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, aztán jöjj, és kövess engem."
(Mt 19,21)
Ha keresztyén nevelésben volt részed, akkor gyakran hallottad a gazdag ifjú történetét, aki Jézushoz ment. Ez, valójában, egy nyugtalanító történet olyan valaki számára, aki némileg hozzászokott az e világi kényelemhez. Csak egy mód volt arra, hogy ez a fiatal ember megmutassa Jézus iránti szeretetét, nevezetesen az, ha minden egyebet felad.
Tanítóink és igahirdetőink azonban kissé megnyugtattak minket. Valahányszor elmondták nekünk ezt a történetet, hozzátették: "Ez nem azt jelenti, hogy mindent fel kell adnod, ha követni akarod Jézust. A lényeg az, hogy a szíved ne tapadjon hozzá a vagyonodhoz."
Mérhetetlenül megkönnyebbültünk. Követhettük nyugodtan Jézust, s a takarékbetétkönyvünk is biztonságban volt. Csakhogy ez - természetesen - az önbecsapás egyik formája, hisz az egyetlen módja annak, hogy valaha is megtudd, a szíved hozzátapadt-e a vagyonodhoz, nyilván az , ha lemondasz róla.
Tanítóink és igahirdetőink hivatásuknak érzik, hogy biztosítsanak minket afelől, az élet lehet nagyon szokványos, még akkor is, ha odaszenteljük magunkat Isten akaratának cselekvésére. Az evangélium rendkívüli felszólításai ellenére is sikerül nekik bennünket megnyugodva hazaküldeni. Szó ami szó, biztos lehetsz abban, hogy sok igehirdető nem hiszi el a saját prédikációit. Elképednének, ha az emberek hétfőn csakugyan elkezdenék megtenni azt, amit vasárnap a prédikációban hallottak.
Senkinek sincs joga bárki másnak azt mondani, hogy Isten nem követel nagyon sokat. És a kételkedés magvát sem szabad elvetnünk semmiképpen sem a tekintetben, hogy Isten rendkívüli mértékben szokott adni.
A gazdag ifjú történetének folytatása van. Jézus, Péter kérdésére felelve szólt a bőkezűségről, amellyel Isten "száz annyit" ad, ráadásul "örök életet", mindenkinek, aki lemond kincseiről Jézus kedvéért (a 29.v. a rev. Károli ford. szerint, a ford. megj.).
Hallgassunk Jézusra. Meg lehet benne bízni. Ezért tegyük meg azt, amit parancsol, és számítsunk ígéreteire. De nem szabad a Bibliát és Isten akaratát a "szokványos keresztyénség" méretére megrövidítenünk.
(Mt 19,21)
Ha keresztyén nevelésben volt részed, akkor gyakran hallottad a gazdag ifjú történetét, aki Jézushoz ment. Ez, valójában, egy nyugtalanító történet olyan valaki számára, aki némileg hozzászokott az e világi kényelemhez. Csak egy mód volt arra, hogy ez a fiatal ember megmutassa Jézus iránti szeretetét, nevezetesen az, ha minden egyebet felad.
Tanítóink és igahirdetőink azonban kissé megnyugtattak minket. Valahányszor elmondták nekünk ezt a történetet, hozzátették: "Ez nem azt jelenti, hogy mindent fel kell adnod, ha követni akarod Jézust. A lényeg az, hogy a szíved ne tapadjon hozzá a vagyonodhoz." Mérhetetlenül megkönnyebbültünk. Követhettük nyugodtan Jézust, s a takarékbetétkönyvünk is biztonságban volt. Csakhogy ez - természetesen - az önbecsapás egyik formája, hisz az egyetlen módja annak, hogy valaha is megtudd, a szíved hozzátapadt-e a vagyonodhoz, nyilván az , ha lemondasz róla. Tanítóink és igahirdetőink hivatásuknak érzik, hogy biztosítsanak minket afelől, az élet lehet nagyon szokványos, még akkor is, ha odaszenteljük magunkat Isten akaratának cselekvésére. Az evangélium rendkívüli felszólításai ellenére is sikerül nekik bennünket megnyugodva hazaküldeni. Szó ami szó, biztos lehetsz abban, hogy sok igehirdető nem hiszi el a saját prédikációit. Elképednének, ha az emberek hétfőn csakugyan elkezdenék megtenni azt, amit vasárnap a prédikációban hallottak. Senkinek sincs joga bárki másnak azt mondani, hogy Isten nem követel nagyon sokat. És a kételkedés magvát sem szabad elvetnünk semmiképpen sem a tekintetben, hogy Isten rendkívüli mértékben szokott adni. A gazdag ifjú történetének folytatása van. Jézus, Péter kérdésére felelve szólt a bőkezűségről, amellyel Isten "száz annyit" ad, ráadásul "örök életet", mindenkinek, aki lemond kincseiről Jézus kedvéért (a 29.v. a rev. Károli ford. szerint, a ford. megj.). Hallgassunk Jézusra. Meg lehet benne bízni. Ezért tegyük meg azt, amit parancsol, és számítsunk ígéreteire. De nem szabad a Bibliát és Isten akaratát a "szokványos keresztyénség" méretére megrövidítenünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése