Isten asztaláról-Varga László

"Én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem."      Filippi 4,11-13

Ez az igazi függetlenség és szabadság. Sok embernek meg kellett ezt tanulnia a XX. században. Sokan meg is tanulták. Azok tudták jókedvvel, egészségesen túlélni a nyomorúságos időket. Arisztokraták és a legnagyobb jólétben felnőtt fiatalok és öregek, akiket egy szál ruhában tettek ki a Baragánra vagy a Hortobágyra, helyt tudtak állni, ép lelkű gyermekeket nevelni, másokat bátorítani. Egy nemesasszony, akit úgy dobtak ki a kastélyból társaival együtt egy istállóba, másnap reggel elővette a tükrét, és rendbe tette a frizuráját. És embert nevelt a gyermekeiből, és emberré tette a társait is. Börtönben sokan tudtak jó hangulatot teremteni, tanulni, tanítani, egészséges testtel és lélekkel túlélni. Sok szegény család él boldogan, mert el tudja fogadni helyzete terheit. Mások ugyanott lezüllöttek, semmivé váltak. Ha a gazdagot csak a vagyona teszi emberré, ha a szegény nem tud felülemelkedni keserűségén, egyformán rabbá válik, és szolgává süllyed. De aki önmagát nem célnak, hanem eszköznek tudja, rábízza magát a Gazdára, megelégedetten és hálaadással ott fog neki szolgálni, ahova Ő állítja.

Uram, jó Édesatyám, adj erőt, hogy ezt a csodálatos igét magaménak mondhassam! Ha csak az egyik végletben éltem, nehezen tudom elképzelni, hogyan élnék a másikban. Köszönöm, ha mindkettőre, a jólétre is, a nyomorúságra is megtanítottál, mert akkor tudom igazán értékelni a Te segítségedet mindkettőben. Segíts meg, hogy el ne bizakodjam a jólétben, kétségbe ne essek a nyomorúságban, tanuljam meg, hogy mindkettő a Te iskolád, és oda teszel, ahol az én szolgálatomra van szükség. Azt szeretném elvégezni a Te akaratod szerint. Lelkedet kérem, tanítson meg rá! Ámen.