Mindennap az Ige fényében- HOGYAN IMÁDJUK ISTENT?

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 40,18-26 18 Kihez hasonlíthatnátok az Istent, és hogyan készíthetnétek el képmását? 19 A mesterember bálványszobrot önt, az ötvös bevonja arannyal, és ezüstláncot forraszt hozzá. 20 Aki szegény ilyen áldozathozatalra, nem korhadó fát választ, ügyes mesterembert keres, hogy olyan bálványszobrot készítsen, mely nem inog. 21 Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem mondták el nektek régtől fogva, nem magyarázták meg a föld alapozását? 22 Az, aki ott trónol a föld pereme fölött, melynek lakói csak sáskáknak tűnnek, az eget fátyolként teríti ki, kifeszíti, mint lakósátrat. 23Semmivé teszi a fejedelmeket, a föld bíráit megsemmisíti. 24 Alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, ő csak rájuk fúj, és kiszáradnak, elragadja őket, mint szélvész a polyvát.25 Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? - mondja a Szent.26 Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni.  "Ne csinálj magadnak istenszobrot, semmiféle képmását azoknak, amik ... Ne imádd és ne tiszteld azokat..." (2Móz 20,4-5) Isten láthatatlan. És Isten elképzelhetetlen, legalábbis Jézus Krisztuson kívül. A képmás-készítés nevetséges dolog, de gyakran a legjobb szándékból történik. Még a pogányok sem azt akarták mondani, hogy (gyakran undorító) képmás az ő Istenük képe. Inkább azt akarták kifejezni, hogy az ő Istenük ereje rabul "van ejtve" vagy összpontosul a szoborban vagy kegytárgyban. Ily módon irányításuk alá vonták istenüket. Képesek kezelni, befolyásolni és "használni" istenük erejét. És amikor a keresztyének elkezdtek képmásokat készíteni, természetesen nem azt akarták mondani, hogy például a feszületnek bármiféle hatalma lenne. A szándék az volt, hogy a híveket emlékeztessék Jézus szeretetére és hatalmára. Mivel azonban minden ember hajlamos a babonára, a jelkép hamarosan azonosult annak a valóságával, amit jelképezett. Így az egyház a szent kegytárgyak ezreire tett szert, amelyek mindegyikét babonás tisztelet övezte. Isten kegyelméből az egyház nagyobbik része megtisztult ettől a babonától. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a keresztyének ettől fogva biztosítva voltak a második parancsolat elleni vétségtől. A képmással történő bálványimádás elkövetésének veszélye mindig fennáll. A lelkipásztorok és az egyházi vezetők abban a veszélyben vannak, hogy egyházi szervezetükből "istenszobrot" készítenek, s ezért feláldozzák életüket az oltáron. Sok átlagkeresztyén előírt módon és hagyományos szertartással imádja Istent. Ezek az istentiszteleti formák könnyen fontosabbá válhatnak számukra, mint maga az istentisztelet. A képmás "rabul ejtette" Istent. A forma fontosabbá lesz, mint a cél. Ahogy egy bizonyos bibliafordítás hangzik, az értékesebbé válik, mint az üzenet. Csakhogy az az Isten, aki magát Krisztus Atyjaként jelentette ki, azt is meghatározza, hogy hogyan kell őt imádni. Ő nem akarja, hogy képmásokat készítsünk. Azt akarja, hogy képmások legyünk, újjáteremtve a Krisztus Jézusban. Azok az emberek, akiket Jézus megváltott, jobb képei a láthatatlan Istennek, mint bármi, amit ember alkotna.