Hét témája: Isten figyel
Olvasmány: 2Krón 6,40–7,10
Érdemes addig imádkozni – még ha fel is állunk közben a térdünkről –, amíg nem ad választ Isten.
„Most azért, Istenem, legyen nyitva szemed, és füleddel figyelj az imádságra ezen a helyen.És most indulj el, ÚRisten, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája! Papjaidat, ÚRisten, vedd körül szabadításoddal, híveid pedig örvendezzenek a jónak! ÚRisten, ne fordulj el fölkentedtől: gondolj arra, hogy milyen kegyelmes voltál szolgádhoz, Dávidhoz! Amikor befejezte Salamon az imádkozást, tűz szállt alá az égből, és megemésztette az égőáldozatot és a véresáldozatokat, az ÚR dicsősége pedig betöltötte a templomot.A papok nem tudtak bemenni az ÚR házába, mert az ÚR dicsősége betöltötte az ÚR házát.Izráel fiai mindnyájan látták, amikor leszállt a tűz és az ÚR dicsősége a templomra, ezért arcukkal a földet érintve letérdeltek a kőpadlóra. Imádták és magasztalták az URat, mert ő jó, és örökké tart szeretete. Azután a király és az egész nép áldozatot mutatott be az ÚRnak. Salamon király huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot mutatott be véresáldozatul. Így avatta fel az Isten házát a király és az egész nép. A papok pedig szolgálatba álltak, a léviták is az ÚR minden hangszerével, amelyeket Dávid király készíttetett, hogy magasztalják az URat, mert örökké tart szeretete. Miközben ők előadták Dávid dicséretét, a papok velük szemben trombitáltak, az egész Izráel pedig ott állt.Fölszentelte Salamon az udvar középső részét az ÚR háza előtt, mert ott készítette el az égőáldozatokat és a hálaáldozatok kövérjét. A rézoltáron ugyanis, amelyet Salamon készíttetett, nem fért el az égőáldozat, az ételáldozat és a kövérje. Így ünnepelt akkor Salamon hét napig egész Izráellel együtt. Igen sokan gyűltek össze a hamáti úttól fogva Egyiptom patakjáig. A nyolcadik napon záróünnepet tartottak, mert az oltár fölavatását hét napig végezték, és az ünnep hét napig tartott. A hetedik hónap huszonharmadik napján hazabocsátotta a népet. Örültek és jókedvűek voltak azért, mert jót cselekedett az ÚR Dáviddal, Salamonnal és népével, Izráellel.”
Magyarázat
Az imádság több, mint a bensőnkben ébredő gondolatok, érzések kibeszélése. Amikor imádkozunk, kiöntjük a szívünket Isten előtt. Benne örömeinket és fájdalmainkat, csalódásunkat és bizakodásunkat, erőnket és erőtlenségünket... Mindez azonban akkor lesz igazán imádsággá, ha nem elégszünk meg azzal, hogy kimondtuk, hanem a mindenható Isten válaszát is meg akarjuk hallani.
Jézus egyszer mondott egy példázatot, amelyben a kitartó imádkozásra buzdított. Egy özvegyasszonyról beszélt, aki addig járt a bíróhoz, amíg az igazságot nem szolgáltatott az ügyében (lásd Lk 18,1–8). Ne elégedj meg azzal, hogy elmondtad szíved kéréseit Istennek! Légy kitartó az imádkozásban, amíg meg nem érted, mi Isten válasza!
Salamon és Izrael népe azt élte meg, hogy az imádság végeztével Isten azonnal válaszolt: „tűz szállt alá az égből” és „az Úr dicsősége betöltötte a templomot”. Máskor azonban várni kell, amíg megérkezik a válasz. Ha Isten hallgat, nem azt jelenti, hogy nem figyel rád. Sokkal inkább, hogy még nincs itt az ideje, vagy még te nem vagy készen arra, hogy meghalld és elfogadd azt.
Hiszed, hogy Isten odafigyel az imádságaidra? Kész vagy addig kitartani a könyörgésben, amíg meg nem érkezik a válasz?
(Hajnal Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése