Reggeli dicséret* A tudás illúziója

"A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg."

ApCsel 17,30.

Hétköznapi értelemben a tudás nem más, mint a tanulás során, vagy a tapasztalatokból összefüggések tudatos felismerésével szerzett ismeret. De bizonyos értelemben az elsajátított képességeket és azok gyakorlatát is tudásnak nevezzük. Leszögezhető, hogy az ember leginkább ez utóbbinak, a gyakorlati tudásnak hasznát véli látni leginkább. Hiszen ez a tudás segíti legjobban a mindennapok leküzdésében. A tanulás során is azokat igyekszünk elsajátítani leginkább, amelyek szükségleteinkhez kapcsolódnak. Az az ember tud a legjobban érvényesülni, aki ezt a tudásanyagot bírja és leginkább fel tudja használni a maga érdekében. Ez az a terület, ahol leginkább igyekszünk a tapasztalatszerzésre. Ma az emberiségnek szinte kifogyhatatlan mennyiségű adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy érvényesülni tudjon. Bármiről tudok információt szerezni, bármit el tudok sajátítani magam is némi segítséggel. (Vagy legalább is ezt gondoljuk öntelt módon.) Kitanulhatom a sütés-főzés tudományát, de ha kedvem van elmélyedhetek a kertészetben, vagy a lakberendezésben. Rendszeresen kézműveskedhetem különböző helyeken, időben és módon. Bárki beiratkozhat a "csináld magad" klubba. Akár egy életet eltölthetek így.

Élethosszig való tanulás, hogy mind tudósok legyünk. A diplomaszerzésnek ma szinte csak a pénztárcánk és az időnk szab határt. A felsőoktatási rendszer lehetővé teszi, hogy belemélyedjünk a tudás rendszereinek egyre részletesebb megismerésébe. Minél jobban mélyebbre ásunk, annál inkább részleteiben ismerhetjük meg a tudás azon speciális területét, amire leginkább kíváncsiak vagyunk. A specializációk segítenek, hogy minél jobban értsünk egy bizonyos dologhoz, de ez gyakran oda vezet, hogy az egészet már szinte nem látja át senki. Voltunk már úgy, hogy elmentünk az orvoshoz egy problémával és az felírt egy gyógyszert, de nem szedhettük egy másik problémánk miatt? Aztán, amikor írt egy újat, akkor egy harmadik probléma jelentkezett, aminek következtében orvosi konzíliumot, tanácskozást kellett összehívni, hogy úgy kezeljenek a szakemberek, hogy egyik terület se okozzon kárt? Ha igen, vagy ha láttunk már ilyet, akkor pontosan értjük mi a helyzet a tudás problematikájával. Egyre inkább nem látjuk a fától az erdőt. A részletekben elvész a nagy egész. 

Ma hazánkban a felsőoktatásban is a specializációk és különösképpen a műszaki, a gyakorlati a mindennapi élethez leginkább szükséges ismeret a preferált, az élvez elsőbbséget és a bölcselet háttérbe szorul. Pedig a bölcsészet tudomány volt mindig is az, ami a nagy kérdésekre kereste a választ. Olyanokra, mint például: mi az élet igazi értelme? Mi a dolgunk nekünk, embereknek ezen a világon? - és még sorolhatnánk.

Miközben az ember egyre nagyobb tudásra tesz szert ez élet számos területén, egyre nagyobb zűrzavar keletkezik közös tudatunkban a valóban NAGY kérdéseket illetően. A tudás illúziója takarja el szemünk elől a lényeget, a valóságot. Jeremiás írja: "Ezt mondja az ÚR: Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az ÚR, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem - így szól az ÚR!" (Jer 9,22-23) Pál az ókori tudás fellegvárában Athénban, a filozófusok, a sztoikusok a gondolkodók között hirdette Isten szavát, akik büszkék voltak tudásukra, bár magát a Teremtő Istent nem ismerték. Saját bölcsességük kápráztatta el őket annyira, hogy Pált is csak csacsogónak vélték, pedig ez a "csacsogó" a kegyelmet hirdette nekik. Ahogyan az ember képtelen a tudás egészének megismerésére egyszerűen azért, mert életideje nem elég rá, úgy kell megértenie, hogy a tudása az időhöz kötött. Az Istenről szóló ismeret megszerezhető, de csak egy bizonyos idő alatt. Végül minden embernek el kell jutnia a felismerésre és vissza kell térnie Istenhez. A tudatlanság idejét elnézi az Úr, de ha az idő lejár és a megfelelő tudást nem szereztük meg, akkor felkészületlenül fog várni életünk legnagyobb vizsgája: a nagy számadás...

Szerző: Restás László