Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Az Úr angyala felköltötte Pétert, és azt mondta neki: övezd fel magadat! Vedd fel felsőruhádat és kövess engem! (Csel 12,7.)

Figyeljünk most arra, hogy az angyal semmi többet nem tett, mint amire szükség volt. Cselekedete arra korlátozódott, amire az apostol nem volt képes. Fényt teremtett a börtönben. Felébresztette Pétert, leoldozta a láncokat kezéről és lábáról. Kivezette. Kinyitotta az udvarra nyíló kaput, és a városra nyíló vaskaput. Minden mást azonban Péternek kellett megtennie.

Istennek hatalmában lett volna, hogy Pétert angyalkézen biztos helyre vigye. De nem ez történt.

Péternek fel kellett öltöznie, fel kellett öveznie magát, fel kellett húzni szandálját, és magára ölteni felsőruháját. Péternek együtt kellett cselekednie az angyallal szabadulása nagy órájában. Azt akarja ez nekünk mondani, hogy sohase vegyük igénybe Isten segítségét és csodatévő erejét ott, ahol Isten akarata szerint nekünk kell engedelmeskednünk és cselekednünk.

S ahogy az isteni segítség nem érkezett hamarább és nem tett többet, mint amire szükség volt, úgy nem is tartott tovább, mint ahogy kellett.

Miután egy utcán végighaladtak, eltűnt a mennyei kísérő Péter oldaláról. Talán mi szívesen vettük volna, ha az angyal Péterrel megy a Mária házába, ahol a hívők együtt imádkoztak. De nem ez történt.

Az ezen az éjszakán együtt imádkozó keresztyének elég csodát átéltek. Belső megelevenítésükre ebben az órában angyal megjelenése nem volt szükséges. Péternek sem hiányzott tovább az angyali kíséret. Az angyal eltűnt mellőle. De az, aki az angyalt küldte, továbbra is mellette maradt.

A hit akkor is szilárdan bízik Isten jelenlétében, ha csodákat nem lát (Mk 9,8; Mt 28,20).