Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Amikor Péter zörgetett a kapun, egy Rodé nevű szolgálólány ment oda, hogy hallgatózzék.      Csel 12,13

A szolgálólány életének közelebbi vizsgálata különösen azoknak az embereknek jelent örömet és megnyugvást, akiknek alantasabb foglalkozásuk van. Ő is "csak" egy szolgálólány volt, de nevét megőrizte a Szentírás. Foglalkozását tekintve nem tartozott az ún. előkelő emberekhez. Kapuőrző volt. Jóllehet egy egyszerű szolgalány volt, mégis fel van jegyezve neve a Bibliában. Ez olyan kitüntetés, ami csak nagyon kevés embernek jut osztályrészül. A szegény Lázár ilyen. A gazdag neve eltűnt. Annak a római századosnak sem ismerjük a nevét, aki a kereszt alatt állt, de azét ismerjük, aki segített Jézusnak a keresztet vinni. Vannak nevek, amik országos, sőt világhírűek, az örökkévalóságban pedig nem fogják ismerni őket. Egy szolgálónak a nevét, aki Jézus hitvallóihoz tartozott, többre becsüli az írás, mint a világ nagyjainak a nevét, akik büszkén hátat fordítottak Isten Igéjének. A Szentírás bepillantást enged nekünk ennek a szolgálólánynak a belső lelkivilágába is. Olyan jól ismerte Pétert, hogy az első hallásra felismerte hangját. Leírhatatlan öröm töltötte el szívét. A kapuhoz elővigyázatosan közeledett, de a házba már futott. Azt látjuk ebből, hogy a gyülekezet imádságának a tárgya: Péter szabadulásának vágya ott égett szívében. Az ő imádsága is felszállt Istenhez a többi keresztyénével együtt. Az apostol sorsa nem kevésbé érdekelte őt, mint a vezető testvéreket. A történet folytatásából azt sejthetjük, hogy ennek a szolgálólánynak mélyebb hitte volt, mint sok másnak.