Isten asztaláról-Varga László

"Akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival."      Zsidókhoz írt levél 12,4-7

Ez is egy olyan ige, mely könnyen megbotránkoztatja azt, aki nem összefüggéseiben érti. Főként, hogy kedves, holland nyelven szerzett énekünk, a Gályarabok éneke hibás fordításban így alkalmazza ezt az igét: "Azt bünteti, kit szeret, másként ő nem is tehet." Hiszen másképp is tehet. Akiket Isten fiává fogadott, akiknek a szolgálatára igényt tart, s az örök életben is fenntartja helyüket, azokat megtisztítja, ha kell, "megostorozza", hogy alkalmassá tegye őket rendeltetésük teljesítésére, ezzel egyéniségük kiteljesedésére földön, és mennyei boldogságuk elnyerésére. Ezzel biztat ez az ige, a szenvedő keresztyének erőt adó örömhíre: "Ne csüggedj, ha az Úr megfedd téged. Milyen fiú az, akit nem nevel az apja? Ha fenyítés nélkül maradtok, fattyak vagytok, nem fiak." A szenvedő hittel, bizalommal fogadhatja Isten nevelését, hogy mielőbb alkalmassá legyen szabadításának megtapasztalására is.

Uram, nagyon fáj ostorozásod, a szenvedés minden formája. Akkor is, amikor tudom és alázatosan elfogadom, hogy saját bűneimnek a következménye, és megérdemlem. Hozzád kiáltok: Ne büntess, nem bírom! De Te jobban ismersz és jobban szeretsz engem, mint én magamat. Te tudod, mire van szükségem, hogy igaz gyermekeddé váljak. Nehéz szívvel mondom ki, de ki kell mondanom: Inkább büntess, de ne ítélj halálra! Inkább nevelj vasvesszővel, de ne mondj le rólam! Add, hogy bizalommal tudjam fogadni a feddést, de kérlek, mérd fel erőmet, idejében vedd le rólam sújtó kezed, szabadíts meg, tégy hálaadó, boldog gyermekeddé! Ámen.