Ha az efézusi 24 000 férőhelyes amfiteátrum tetejéről kelet felé néztem, épp ráláttam az ősi világ hét csodájának egyikére. Csak néhány romos maradvány emelkedett ki az ingoványos talajból - ennyi jelezte Diana templomának egykori helyét. Az ősi időkben hétszer rombolták le és építették újra - minden alkalommal valamivel nagyobbra míg Pál idejélaen már négyszer akkora nem lett, mint az athéni Parthenon. A templom közepén a termékenység istennőjének, Dianának (vagy görögül Artemisznek) a szobra állt, amiről úgy tartották, egyenesen az égből hullott alá, mint minden élet fenntartója.
Pál elmondta az efézusi keresztényeknek, hogy ők is egy növekvő templom részei. Ez a templom nem kőből, márványból és drágakövekből épült, hanem emberekből, akik szeretik és tisztelik az Urat. Amikor a fővonalbeli kereszténység eltért az evangélium egyszerűségétől, Constantinus idejétől a pogány templomok pompájával vetekedő építményeket kezdtek emelni. Egyes keresztények még ma is drága, elegáns épületekkel akarnak imponálni a világnak, ám a Szentlélek templomépítő módszere még ma is ugyanaz, mint egykor. Azokhoz az emberekhez szegődik, akik újjászülettek a hitközösségekben, amelyek Isten dicsőségére élik meg gyakorlati kereszténységüket, mert tudják, hogy Ő az élet egyetlen alkotója és fenntartója.
Mint ahogy az újtestamentumi társadalom alapegysége a háznép - a család - volt, úgy vonta a kereszténység a hit családjába vagy Isten háza népe közé az embereket (lásd: Gál 6:10; Ef 2:19). A hívők ott imádkoztak együtt, és folytattak közös igetanulmányozást. Törődtek egymással, és egyesítették erejüket a lelki ajándékok általi szolgálatban. Nem emeltek kőből épületeket, hanem otthonokban találkoztak, és Istenük végtelen nagyságát hirdették. A föld utolsó napjaiban a Szentlélek még mindig hasonlóképp építkezik. Ma is a hit családjában egyesíti az embereket, ahol a valódi kereszténység növekszik.
Imádság a mai napra "Uram, micsoda kiváltság, hogy a Te dicsőséges templomod 'építőköve' lehetek én is, amely valóban a világ csodája!"
Garrie F. Williams írása alapján
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése