Mindennap az Ige fényében- AZ EGYEDÜLI ISTEN

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 40,12-17 12 Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg arasszal az eget? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat? 13 Ki irányította az ÚR lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta? 14 Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre? 15 A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn, a szigetek egy homokszemnek számítanak. 16 A Libánon fája nem elég a tűzre, állata nem elég az égőáldozathoz. 17 A népek mind semmik előtte, puszta semmiségnek tartja őket.  "Ne legyen más Istened rajtam kívül." (2Móz 20,3) A Tízparancsolat a keresztyénség előtti korból ered. Isten adta azt Izráel népének. A magvát alkotta minden parancsolatnak, amelyet Isten az ő népének adott a Sínai szövetségben. Krisztus nem törölte el ezeket a parancsolatokat, hanem betöltötte őket. Ez azt jelenti, hogy az ő tanítása és élete megmutatta, mit jelent Isten akarata a maga teljességében, ahogy az a törvényben általában, és a Tízparancsolatban különösen is kijelentetett. Ezért a Tízparancsolat nem közli velünk mindazt, amit nekünk tudnunk kell Istennek a mi életünkre vonatkozó akaratáról. De alapvető minden másra nézve, ami mondanivalója a Bibliának van az Isten iránti tiszteletről, és a felebarátunk iránti megbecsülésről. Az első parancsolat alapvető fontosságú az élet és a vallás egészét illetően: Istent úgy kell tisztelnünk, mint Istent. Isten adta ezt az alapszabályt, mivel az ember alapkísértése a bálványimádás. A bálványimádás azt jelenti, hogy az igaz Isten helyett vagy mellett hamis istenünk van. Valamennyi titokzatos hatalom, amellyel az ember találkozik a világmindenségben, lehetséges bálvány az ember számára: a nap, a hold, az eső, a folyó, a növekedés, a termőképesség, a szexuális erő, a szépség, az áru, a pénz, az ész, a bölcsesség. A nagy lecke, amelyet Isten Izráel révén taníttatott meg a világgal, az, hogy egy az Isten. Valamennyi hatalom neki van alávetve, és ő nem tűri, hogy bárki vagy bármi abban a tiszteletben részesüljön, ami az ő nevének jár ki. Ugyanezek a hatalmak még mindig igézetük alatt tartják világunkat. Most úgy hívjuk őket, hogy materializmus vagy naturalizmus vagy észimádat vagy élvhajhászás. Ezek a hatalmak minden ember életében az Istennek kijáró helyért harcolnak. Krisztus mindenekelőtt azért jött el a világba, hogy leleplezze azt az Istent, akit vagy amit mi imádunk. Az ember elkerülhetetlenül olyanná válik, mint az az Isten, akit imád. Mindig meg lehet állapítani, hogy valaki a Mammont vagy az erkölcstelen örömöket vagy egy könyörtelen Istent vagy egy szentimentális (a.m. érzelgős, a ford. megj.) Istent imád-e, vagy pedig Jézus Krisztus Atyját. Másodszor, Krisztus az összes hatalmat szolgájává tette. Ezért mi már odaszentelhetjük magunkat teljesen, mindazzal együtt, amink van, a királyok Királya és az uraknak Ura szolgálatára.