Isten asztaláról-Varga László

"Majd ismét kiásta Izsák azokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak az idejében ástak, de Ábrahám halála után a filiszteusok betömtek; és ugyanúgy nevezte el azokat, ahogyan apja nevezte őket."      1Mózes 26,18

Nagy dolog a kút sivatagos vidéken. Hónapok nehéz munkája kellett ahhoz annak idején, hogy forrást találjanak. Akkor volt valaki otthon egy helyen, ha saját maga ásta kút állt rendelkezésére. Ábrahám gondos gazda volt, amerre járt, kutakat ásatott. De ő is vándorolt. Az ellenség pedig - milyen érdekes - ahelyett, hogy magáévá tette volna, csak azért is betömte a kész, élő vizet adó kutakat. Fiának, Izsáknak minden egyes kutat újra ki kellett ásnia. Isten szavának élő vize itt buzog életünk gyökerénél. De korunk, életünk, hitünk ellenségei mindent elkövetnek, hogy betömjék a hozzá vezető utat. Nem elég őseink hite, magunknak kell azt megtalálni. Alapos munkával kell ásnunk mind az igében, mind saját lelkünkben, míg felbuzog a hitnek élő vize. Ugyanaz lesz az, ami atyáinké volt, nem kell új név, a víznek is ugyanaz lesz az íze, a hatása, az áldása, élő ereje. Rohanó korunk sivatagában otthonra találunk, ha az ősi hit a sajátunkká vált, és Jézus Krisztust megismertük általa. Ha naponta tudjuk lelkünk szomját oltani vele.

Istenem, gyakran úgy érzem, lelkileg kietlen, sivatagos világban élek. Ellenségeid mindent megtesznek, hogy eltávolítsanak Tőled. Néha már szinte sikerült. Hiába szólt az ige, hiába voltam büszke hitvalló őseinkre, magam nem találtam a kapcsolatot veled. Szomjazott a lelkem valami jobbra, igazabbra, és nem vettem észre, hogy ott van mellettem Krisztus személyében az igazság és az élet. Köszönöm, hogy nekem is megadtad őseim belé vetett hitét, köszönöm, hogy most már tudom, hogy Krisztus engem is megváltott. Nem én ástam a kutat, Te ajándékoztál meg ősi hitünk élő vizével. Add, hogy ássak tovább, tartsam magam is tisztán magamban a hit kútját, és adj erőt utódaimnak, hogy ők is megtalálják, újra ássák ki élő hitünk forrását! Ámen.