"Mert az Ő nevéért mentek ki" (3Jn 7).
|
|
Urunk megmondta nekünk, hogyan bizonyul igaznak iránta való szeretetünk. "Szeretsz-e engem? ...Legeltesd az én juhaimat!" (Jn 21,17) - azaz az én mások iránti érdeklődésemmel azonosítsd magad, ne pedig engem akarj a magad érdekeltségének eszközévé tenni! Az 1Korintus 13,4-8 leírja ennek a szeretetnek a jellemző vonásait, így nyilatkozik meg Isten szeretete. Jézus iránti szeretetemet a gyakorlati élet próbálja ki, minden más csak érzelgős kegyes szólam. A Jézus Krisztus iránti hűség a megváltás természetfeletti tette, amit a Szent Szellem munkált ki az életemben. Ő megtölti szívemet Isten szeretetével, és ez a szeretet válik bennem hathatóssá mindenki iránt, akivel érintkezem. Hű maradok az Ő nevéhez még akkor is, amikor értelmem úgy látja a tényeket, mintha azok meghazudtolnák Őt és úgy mutatja, mintha az Ő hatalma csak annyi lenne, mint a reggeli köd. A munkatárs hűségének a kulcsa az, hogy már senkihez és semmihez nincs odakötve, egyedül csak Urához, de azért nem szakad el a külső dolgoktól. Urunk csodálatosan otthonos volt a leghétköznapibb dolgokban, de belsőleg Isten számára volt elkülönítve. A külső elkülönülés gyakran azt mutatja, hogy titokban erősen ragaszkodunk azokhoz a dolgokhoz, amelyeket külsőleg elkerülünk. Isten munkatársának hűsége ez: teljes figyelmét összpontosítsa arra, hogy lelke nyitva legyen az Úr Jézus Krisztus természete számára. Azokat a férfiakat és nőket, akiket Urunk a maga ügyében küld ki, közönséges anyagból faragták, de életükben az Uruk iránti hűség uralkodik, amit a Szent Szellem munkált ki. |
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése