|
"Jézus így szólt Péterhez: Nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberekére! " |
(Máté 16, 23)
|
Hányszor kellene Jézusnak hozzánk is így szólnia! Még Jézus tanítványai is, akik közel állnak hozzá, néha nagyon emberi módon gondolkodnak. Amikor Jézus az előtte álló szenvedésekről beszélt, Péter felkiáltott: "Mentsen Isten Uram! Nem eshetik ez meg veled!" Emberileg jót akart, de helytelenül gondolkodott. Később tökéletesen belátta, milyen balga és rövidlátó volt, hiszen Jézus szenvedése örök élet forrása lett az ő számára is.
A tanítványok legtöbbször képtelenek voltak teljesen megérteni Mesterük elgondolását, szándékát és melléfogtak (Luk 9, 54-56. 59-61; Márk 9, 38-39). Óemberünk szívesen beleavatkozik ügyeinkbe, ezért sokszor még részrehajlók vagyunk. Túl sokat gondolunk saját érdekeinkre, megvannak az előítéleteink, kedvenc elgondolásaink; szűkkeblűek és rövidlátók vagyunk. - Jézus anyja és testvérei úgy gondolták, igényt tarthatnak őrá, de Jézus saját anyját sem részesítette előnyben másokkal szemben. "Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem és az én anyám." - Jeruzsálem asszonyai siratták a Megváltót, amikor keresztjét a Golgota felé vonszolta. Jézus azonban nem tartotta magát szánalomra méltónak. Ha mindenben helyesen értenénk meg Istenünket, akkor minden helyzetünkben magasztalnánk Őt.
Pál kimondhatatlanul szenvedett Izraelnek az Úr Jézussal szemben való megkeményedése miatt. Ekkor megmutatta neki az Úr, hogy Izrael szomorú elbukása a pogányok, a többi nemzetek üdvösségére szolgál, és hogy az Ő népe csak egy ideig lesz ebben a tévedésben, majd megtér még az Úrhoz. Pál megvilágosodott lelkéből Isten magasztalását, imádását hozta elő az a tény, hogy az ítéletnek ez a borzalmas útja mégis kegyelemben végződik (Róma 11, 32-36).
Mennyi keserűség, kedvetlenség és türelmetlenség, kétségbeesés a következménye annak a vakságnak, amely nem képes felismerni Urunk gondolatait! Mily boldog az az ember, aki megtanulja megérteni Istenét és mindent Isten világosságában lát, Igéje szerint ítél! "Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik." A tanítványok megbotránkoztak benne, amikor Gecsemáné felé indult. Mi is megütközünk, ha valami elképzelésünk és terveink ellenére történik? Boldog az az ember, aki mindig igent mond Ura vezetésére, gondolataira. |
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése