"Ti magatok is mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, legyetek szent papsággá, áldozzatok lelki áldozatokkal. " |
| (1 Péter 2, 5) |
Isten népe egészében véve királyi papság. Az újszövetségben nincs már külön papi rend. Isten minden gyermekének papi jellege van és papi szolgálatra van elhívva. Egyben valami királyi és nemes vonás van bennük, mert a legnagyobb király szolgálatában állnak. Akkor is, ha munkaköpenyben gép mellett, vagy dagadt kezekkel a mosókonyhában és bárhol dolgoznak - mégis királyi lelkületük van. Papi áldozatuk már nem véres élő áldozat, hanem lelki jellegű, a Szentlélektől munkált. Testüket teszik Isten oltárára, tagjaikat szánják oda az Ő szolgálatára és dicsőségére. A magasztalás és szeretetszolgálat áldozatával szolgálnak. Papként közbenjárnak másokért. Az Úr Jézus által, aki munkálkodik bennük, végzik Istennek tetszően szolgálatukat. Ha a lélek megszentelésében ilyen papokká lettünk, akkor lelki áldozatokkal áldozzunk! Egész életünket az áldozat gondolata hassa át. Mindenekelőtt saját testünket vigyük oda élő és szent áldozatul (Róma 12, 1). Isten azt akarja, hogy tagjainkat maradéktalanul rendelkezésére bocsássuk, mert munkáját ma emberek és nem angyalok által végzi a földön. Szüksége van emberekre, akik szájukat, szemüket, fülüket, kezüket és lábukat neki szentelik és mintegy az oltárra helyezik. "Szentség az Úrnak" - ez volt felírva egy aranytáblácskára, amit az ószövetségi főpap a homlokán viselt. Egykor visszaéltünk tagjainkkal a bűn szolgálatában és az igazságtalanság szolgáivá tettük azokat. Sokféleképpen beszennyeztük, de legjobb esetben is saját céljaink és érdekeink szolgálatába állítottuk őket. Most adjuk oda Istennek az igazság fegyvereiül (Róma 6, 13)! Krisztus által vigyünk Istennek állandó hálaáldozatot (Zsid 13, 15). Ez a papi foglalatosság. Imádva, dicsérve adjuk át szívünket Istennek. Ha könyörgünk valamiért, akkor várunk valamit Istentől, ha imádjuk Őt, akkor felajánlunk neki valamit. A hála jó illatú áldozat. Istent már puszta létezésükkel is dicsőítik művei ebben a sokszólamú háladalban, de legyen az ember a kórusvezető és tiszta, érthető hangot adjon meg. A természetet mint pap ápolja, és ne önző, kapzsi módon uralja. - Az Istennek szentelt papi ember a hála és a magasztalás megtestesülése. Minden, amit tesz, még ha eszik vagy iszik is, Isten dicsőségére történjék. Így lesz "istentiszteletté" életének minden mozzanata. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése