Isten asztaláról-Varga László

"Amint meghallotta Ábrahám, hogy unokaöccse fogságba esett, fölfegyverezte háromszáztizennyolc legényét... megverte és üldözte őket a rablókat... Visszahozta unokaöccsét, Lótot is jószágával együtt, meg az aszszonyokat és a népet is."      1Mózes 14,14-16

Ábrahám Isten embere, a béke embere volt. Nehéz helyzetekben, idegen földön minden kérdését békében igyekezett megoldani - néha sajnos megalkuvások árán is. Minden szomszédjával baráti kapcsolatra lépett. A maga érdekében erőszakhoz nem folyamodott. De egyszer unokaöccsét, Lótot, aki teljes bizalommal csatlakozott hozzá és vállalta vele a nomád élet minden veszedelmét, rabló had fogta el egész családjával. Ábrahám szabadon dönthetett: megmarad békeszerető embernek, megsiratja Lótot, imádkozik érte, és éli tovább megelégedett, szép életét családja, vagyona, tekintélye élvezetében, vagy fegyvert fog, megtámadja azokat, akik neki személy szerint semmit nem vétettek, megtámadja, fegyverrel üldözi őket, kockáztatja maga, szolgái és barátai életét, de nem hagyja rabszolgaságban azt a rokonát, aki megbízott benne. Melyik lett volna Isten akarata szerint való döntés? Ma is nehéz kérdése a keresztyén embernek. Egy biztos: felelősséggel tartozunk a bennünk bízók iránt, s ha elmulasztjuk azt a segítséget, amit megadhatunk, bűnösek vagyunk abban.

Istenem, mennyit keseregtünk azon, hogy évtizedeken át raboskodtunk, és sajnálkozáson kívül semmi segítséget nem kaptunk a szabad világtól. Most szabadok vagyunk. Tudunk-e felelősséget vállalni azokért, akik a mi régi helyzetünkben vannak? Mit tehetnék én a nyomorgók, kizsákmányoltak, magukra hagyottak érdekében? Fegyvert nem foghatok, mint Ábrahám, lehetőségem sincs rá, de számon tarthatom azok ügyét, akiken képes vagyok segíteni. Ne engedd, hogy békésen szemléljem mások nyomorúságát! Mutasd meg, hol van szükség az én segítő kezemre, adj erőt, szívet és lehetőséget, hogy kockázatot vállalva is segítsek, ahol lehetőségem van rá! Ámen.