„Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.”
Pál első levele a korinthusi gyülekezetnek 1:18.
A 90-es évek egy nagy technikai vívmánya volt a műholdas közvetítés, amely segítségével egészen távoli vidékek programjaiba kapcsolódhattunk be. Egyszer egy amerikai lelkész tartott egy sorozatot Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról. Szülővárosomban hitközségünk elhatározta, hogy az előadásokat élőben fogja közvetíteni. Két osztálytársamat is sikerült elhívni. Reméltem, hogy mindkettőnek tetszeni fog, de az első alkalom után hamar lehűtötték lelkesedésemet. Az első így nyilatkozott:
– Ne haragudj Tamás, de nekem nem tetszett az előadást. Túlságosan érzelgős volt. Úgy éreztem, hogy a logikus gondolkodásom kikapcsolásával, pusztán érzelmi alapon próbál meggyőzni engem. Nem vagyok kíváncsi a sorozat többi részére.
A másik, függetlenül az elsőtől pedig így vélekedett ugyanarról az alkalomról:
– Ne haragudj Tamás, de nekem nem tetszett az előadás. Túlságosan száraz volt. Tele volt tűzdelve logikus és racionális érvvel, de egyáltalán nem éreztem, hogy a lelkemet megérintette volna. Nem vagyok kíváncsi a sorozat többi részére.
Valami hasonlóval küszködhetett Pál is, amikor azt írja: „miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége” (1Kor 1:22-24).
Miközben a racionális emberek logikus érveket várnak, az érzelmi alapon működő emberek pedig megható gondolatokat, addig nekünk is a megfeszített Krisztust kell hirdetnünk, ami érthetetlen ugyan a racionálisaknak és felfoghatatlan az érzelgősöknek, de azoknak, akiket megszólított Isten – racionálisakat és érzelmi alapon működöket egyaránt – ez ad erőt az élet nehézségeiben és eligazítást az emberi kapcsolatokban.Szerző: Árvai Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése