„Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid.” Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: „Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?” Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: „Miért tanakodtok így szívetekben? Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Megbocsáttattak bűneid! – vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!? Azért pedig, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: „Ilyet még sohasem láttunk!”

Magyarázat

Mi nagyobb ajándék: ha felszabadul az ember lelkiismerete, és kitisztul, vagy az, ha meggyógyul betegségéből?
Nyilván mindkettő csoda, Isten csodája. Mégis a lelkiismeret megtisztulása, az erős és jóra ösztönző lelkiismeret ajándéka felbecsülhetetlen. Isten Lelkének különleges és titokzatos munkája az, aminek nyomán elindul bennünk ez az óriási váltás: a hibák és a lebukás elkerülésére fordított energiák hirtelen arra fordítódnak, hogy a megértett feladatokat minél jobban, minél elszántabban és minél nagyobb kedvvel végezzük.
Sokan hihetik, hogy történetünkben a béna számára a legnagyobb csoda az a pillanat, mikor azt az ágyat, amin tehetetlenül hozták a barátai, saját maga viszi haza. Pedig neki az volt élete legnagyobb csodája, mikor Jézus azt mondta neki, hogy megbocsáttattak a bűnei, és a megbocsátás azonnal meg is történt. „Mert a tiszta lelkiismeret a legnagyobb gyógyír” – mondta egyszer egy film szereplője. Teljesen igaz, mert a gyógyulás fölötti ámulat inkább a többieknek kellett, hiszen ők a megbocsátást nem tapasztalták. De akinek van összehasonlítási alapja a kettőről, az tudja, hogy a megbocsátást semmit sem múlja felül.
Imaáhítat

Könyörögjünk, hogy Isten békessége uralja szívünket és hassa át egész életünket! (Kol 3,15–17)
(Háló Gyula)