Néhány nappal Húsvét előtt Jézus feltámadásának történetét olvastam János evangéliumának huszadik fejezetéből. Sokszor olvastam már ezt a történetet korábban is, de most Isten egy új megvilágításba helyezte a történetet.
(az elbeszélésbe akkor kapcsolódunk bele, amikor Mária és az angyalok találkoznak...)
... "Asszony, miért sírsz?" kérdezték az angyalok Máriától.
"Elvitték az Uramat," válaszolta Mária könnyein keresztül. "Nem tudom, hová vitték Őt." Megzörrent a mirtusz bokor Mária mögött, és ő odafordult. Épp egy férfi lépett oda hozzá. Jézus volt az, de Mária nem ismerte fel Őt, hiszen nem is számított arra, hogy Vele találkozhat.
Jézus ugyanazt a kérdést tette fel Máriának, mint az angyalok korábban: "Asszony, miért sírsz?"
Mária először azt gondolta, hogy a kertésszel beszélget...Nem sokat tévedett, hiszen magával a Fő Kertésszel állt szemben.
"Mert elvitték az Uramat, és nem tudom hová tették."
Ezután Jézus egy egyszerű szót suttogott: "Mária"
És ahogy Jézus kiejtette nevét, Mária azonnal felismert az Urat.
Egy rövid beszélgetés után Mária visszasietett a tanítványokhoz, és így kiáltott: "Láttam Őt!'
"Kit?" kérdezték ők zavarodottan.
"Láttam Jézust! Életben van!" - felelte nagy örömmel Mária.
Később azon a napon, amikor a kiábrándult csoport a rejtekhelyén kuporgott, Jézus megjelent közöttük. Nem kopogtatott. Nem is nyitotta ki az ajtót. Egyszerűen csak ott termett közöttük.
"Békesség nektek! köszöntötte őket Jézus.
De a tanítványok nem ismerték fel Őt. Aki ott volt velük, úgy nézett ki mint Jézus, úgy beszélt, mint Jézus, .... mégis megdöbbentek, és nem fogták fel, hogy valóban Ő van ott velük.
Jézus annak érdekében, hogy meggyőzze tanítványait, hogy Ő a feltámadt Krisztus, egy egyszerű mozdulatot tett. Kinyújtotta karját és megmutatta szögektől sebes kezét. Ezután felhajtotta felső ruháját, hogy megmutassa a dárdadöféstől sebzett oldalát.
Csak ez után hittek neki...
A Biblia verseinek olvasása közben az utolsó szakasz ragadta meg figyelmemet:
Jézus megmutatta kezét és oldalát nekik.
Istenem! sóhajtottam fel, nem ismerték fel mindaddig Jézust, még sebeit meg nem mutatta a tanítványoknak!
Isten mintha a következő szavakat suttogta volna nekem: "Igen gyermekem, szerettem volna, ha felfigyeltél volna erre a tényre. Ők mindaddig nem ismerték fel Jézust, míg meg nem látták sebeit, de ez nincs máshogy a napjainkban sem... amikor nők és férfiak, akik megtapasztalták a sérüléseik begyógyulását az életükben, és nem szégyenlik megmutatni sebeiket ennek a vérző, szenvedő világnak, akkor tulajdonképpen Jézust mutatják meg az embereknek."
Jézusnak nem kellett volna megtartania sebhelyeit a feltámadt testén. Egy teljesen megújult, karcolás mentes testben is feltámadhatott volna. Hát nem Ő gyógyította meg a leprások kezét és lábát, nem Ő helyezett húst a csonka végtagokra? Úgy gondolom Jézus azért tartotta meg a sebeit, mert azok becsesek voltak számára... és az emberek is ezeken a forradásokon keresztül ismerik fel Őt, mint Megváltót.
Mi is azáltal mutathatjuk be Jézust környezetünknek valóságosan, ha nem rejtegetjük saját sebeinket. Ha megmutatjuk begyógyult sérüléseinket, fájdalmainkat, és ezen keresztül mesélünk a Nagy Orvosról, Akinek a gyógyulásunkat köszönhetjük.
Drága Istenem! Köszönöm, hogy Jézus megtartotta sebeit a feltámadásakor. Azért imádkozom, hogy soha se palástoljam el saját sebeimet, hanem az emberek ezeken a forradásokon keresztül tekinthessenek az orvosok Orvosára, és ismerhessenek meg Téged, szerető Istenem. Jézus nevében, Ámen
(Forrás: Girlfriends in God, Sharon Jaynes, Jesus' Scars,http://www.girlfriendsingod.com/2014/jesus-scars/, used with permission)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése