Ó, Te sajgó lábú, elcsigázott, megfáradt Férfiú, aki ily módon ülsz ott annál a kútnál, s egy szegény, bűnös asszonytól kérsz inni egy kis vizet – Te vagy az én Uram és Megváltóm; Benned hiszek, Téged szeretlek és imádlak!
Már közel kétezer év eltelt azóta, hogy eme édes szavakat kimondtad, melyek most vigasztalják szívemet – mégis mily nagy erővel, vigasszal és áldással érintenek meg igéid itt, a jelenben!
„Ha tudnád.” Uram, Te elmondtad nekem, ki is vagy; kegyelmedben kijelentetted magad számomra. Tudom, hogy Te vagy „Istennek azon áldott ajándéka”, aki egyedül képes arra, hogy megmentse és megelégítse lelkemet. A mennyei szeretet óriási mélysége és szélessége jelent meg Benned. Uram, nemcsak az én szükségemre mutattál rá – hanem arra is, hogy kegyelmed és erőd bőségesen be tudja azt tölteni.
Én csak egy, ürességtől tátongó bűnös lélek vagyok – Te pedig egy, a teljességet birtokló Krisztus!
„Te kérted volna!” Ó, Istennek Áldottja, igen, ezt is megtanítottad nekem, és képessé tettél arra, hogy így tegyek. A szívem azon szüntelen kiáltása, hogy „Uram, add nekem ezt az élő vizet!” – jól ismert figyelő füleid számára. Te magad vagy az, akire vágyom; Uram, „utánad szomjazik a lelkem”! Az ajándékaid, a kegyelmed, vagy akár még a Te dicsőséged sem tudja betölteni egy olyan lélek szíve vágyát, melyben kimunkáltad, hogy csak utánad vágyakozzon. Te, a minden más egyéb, értékes ajándék Adományozója – Te magad vagy a legkiválóbb, a „kimondhatatlan” ajándék. Uram, kérlek, öntsd a Te élő szereteted bőséges folyamát az én üres, szomjazó szívembe! Add nekem önmagad – vagy meghalok!
S mivel kértelek erre, hiszem, hogy meg is adod, mert Te magad mondtad: „Ő adott volna”, és én halkan elsuttogom magamnak az áldott szavakat, „Aki szeretett engem, és önmagát adta értem”. Szívem megtelik a bűnbocsánat kiváltotta szent, túláradó örömmel, és az Istennel való békesség betölti és megelégíti lelkemet.
Így, én áldott Uram – a lelkem, mint egy fáradt kis madárka, összecsukja szárnyait az isteni vigasz eme édes kútfőjénél; belemászik ebbe az áldott „Kőszikla-Hasadékba” – és ott megpihen!
– Susannah Spurgeon (1832–1903)
ENGLISH:
“If you knew the gift of God and who it is that asks you for a drink, you would have asked him and he would have given you living water.” John 4:10
O weary Man, footsore and sorrowful, sitting thus on the well, asking a drink of water at the hands of a poor sinful woman — You are my Lord and my Redeemer; I believe in You, I love You, I worship You!
Nearly two thousand years have passed since You spoke the sweet words which are now comforting my heart, yet with what power, and solace, and blessing — do they come to me at this moment!
“If you knew.” Lord, You have told me who You are, You have in mercy revealed Yourself to me. I know You to be that blessed “gift of God” who alone can save and satisfy my soul. The depth and compass of Heavenly love are manifested in You, and You have shown me, not my need only — but the sufficiency of Your grace and power to meet it.
I am an empty sinner — You are a full Christ!
“You would have asked!” This, too, O blessed One, You have taught me and enabled me to do; and my heart’s constant cry, “Lord, give me this living water!” is familiar to Your listening ears! It is You Yourself whom I want; Lord, “my soul thirsts after You!” Not Your gifts, nor Your grace, nor even Your glory — could satisfy the desire of a soul which You have made to long for Yourself. You, the Giver of all other precious things — are Yourself the choicest, the “unspeakable” gift! Lord, into the thirst of my empty heart — pour the full stream of Your living love! Give me Yourself — or I die!
And, having asked, I believe that You give, for Your own lips have said it, “He would have given” and I whisper softly to myself, the blessed words, “Who loved ME, and gave Himself for ME,” realizing the sacred, overflowing joy of pardoned sin, and peace with God, filling and satisfying my soul.
So, dear Lord, my spirit, like a weary bird, folds her wings beside this sweet well-spring of comfort, creeps into this blessed “Cleft of the Rock,” and is at rest!
Source/Forrás: http://www.gracegems.org/D/free_grace_and_dying_love.htm. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn. Source of illustration: here.
Már közel kétezer év eltelt azóta, hogy eme édes szavakat kimondtad, melyek most vigasztalják szívemet – mégis mily nagy erővel, vigasszal és áldással érintenek meg igéid itt, a jelenben!
„Ha tudnád.” Uram, Te elmondtad nekem, ki is vagy; kegyelmedben kijelentetted magad számomra. Tudom, hogy Te vagy „Istennek azon áldott ajándéka”, aki egyedül képes arra, hogy megmentse és megelégítse lelkemet. A mennyei szeretet óriási mélysége és szélessége jelent meg Benned. Uram, nemcsak az én szükségemre mutattál rá – hanem arra is, hogy kegyelmed és erőd bőségesen be tudja azt tölteni.
Én csak egy, ürességtől tátongó bűnös lélek vagyok – Te pedig egy, a teljességet birtokló Krisztus!
„Te kérted volna!” Ó, Istennek Áldottja, igen, ezt is megtanítottad nekem, és képessé tettél arra, hogy így tegyek. A szívem azon szüntelen kiáltása, hogy „Uram, add nekem ezt az élő vizet!” – jól ismert figyelő füleid számára. Te magad vagy az, akire vágyom; Uram, „utánad szomjazik a lelkem”! Az ajándékaid, a kegyelmed, vagy akár még a Te dicsőséged sem tudja betölteni egy olyan lélek szíve vágyát, melyben kimunkáltad, hogy csak utánad vágyakozzon. Te, a minden más egyéb, értékes ajándék Adományozója – Te magad vagy a legkiválóbb, a „kimondhatatlan” ajándék. Uram, kérlek, öntsd a Te élő szereteted bőséges folyamát az én üres, szomjazó szívembe! Add nekem önmagad – vagy meghalok!
S mivel kértelek erre, hiszem, hogy meg is adod, mert Te magad mondtad: „Ő adott volna”, és én halkan elsuttogom magamnak az áldott szavakat, „Aki szeretett engem, és önmagát adta értem”. Szívem megtelik a bűnbocsánat kiváltotta szent, túláradó örömmel, és az Istennel való békesség betölti és megelégíti lelkemet.
Így, én áldott Uram – a lelkem, mint egy fáradt kis madárka, összecsukja szárnyait az isteni vigasz eme édes kútfőjénél; belemászik ebbe az áldott „Kőszikla-Hasadékba” – és ott megpihen!
– Susannah Spurgeon (1832–1903)
ENGLISH:
“If you knew the gift of God and who it is that asks you for a drink, you would have asked him and he would have given you living water.” John 4:10
O weary Man, footsore and sorrowful, sitting thus on the well, asking a drink of water at the hands of a poor sinful woman — You are my Lord and my Redeemer; I believe in You, I love You, I worship You!
Nearly two thousand years have passed since You spoke the sweet words which are now comforting my heart, yet with what power, and solace, and blessing — do they come to me at this moment!
“If you knew.” Lord, You have told me who You are, You have in mercy revealed Yourself to me. I know You to be that blessed “gift of God” who alone can save and satisfy my soul. The depth and compass of Heavenly love are manifested in You, and You have shown me, not my need only — but the sufficiency of Your grace and power to meet it.
I am an empty sinner — You are a full Christ!
“You would have asked!” This, too, O blessed One, You have taught me and enabled me to do; and my heart’s constant cry, “Lord, give me this living water!” is familiar to Your listening ears! It is You Yourself whom I want; Lord, “my soul thirsts after You!” Not Your gifts, nor Your grace, nor even Your glory — could satisfy the desire of a soul which You have made to long for Yourself. You, the Giver of all other precious things — are Yourself the choicest, the “unspeakable” gift! Lord, into the thirst of my empty heart — pour the full stream of Your living love! Give me Yourself — or I die!
And, having asked, I believe that You give, for Your own lips have said it, “He would have given” and I whisper softly to myself, the blessed words, “Who loved ME, and gave Himself for ME,” realizing the sacred, overflowing joy of pardoned sin, and peace with God, filling and satisfying my soul.
So, dear Lord, my spirit, like a weary bird, folds her wings beside this sweet well-spring of comfort, creeps into this blessed “Cleft of the Rock,” and is at rest!
Source/Forrás: http://www.gracegems.org/D/free_grace_and_dying_love.htm. Translated by/Fordította: wordwatcherdawn. Source of illustration: here.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése