...Barnabás, ami lefordítva azt jelenti: Vigasztalás fia... (Csel 4,36)
Micsoda drága név, amit az apostolok Józsefnek, a ciprusi lévitának adtak: "Vigasztalás fia". Három okból is illett ez a név erre az emberre. Először is azért, mert ez az ember Jézusban, az ő Üdvözítőjében életére és halálára nézve az igazi vigasztalást megtalálta.
Mennyi ember keresi a vigasztalást ezer egyébben. Az olvasztott aranynak mondják: "én bizodalmam" (Jób 31,24). Úgy vélik, egy tál lencsében meglelik örömüket (lMóz 25,29-34). De soha nem találják meg azt, amit a Vigasztalás fia megtalált.
Aki nem várja Simeonnal Izrael vigasztalását, aki nem szól így Aszáffal: "Bizony, jó Izraelhez az Isten" (Zsolt 73,1), aki nem érti meg Ezékiással, hogy a nagy keserűség is lehet áldásul, mert Isten szeretettel vonja ki lelkét a pusztulásból és háta mögé veti bűneit, az nem a Vigasztalás fia.
Mi mindnyájan a Golgotán kaphatunk Barnabás-nevet! A "Vigasztalás fia" név azért is jól illett erre az emberre, mert vagyonát arra használta, hogy másoknak vigasztalást szerezzen. Barnabásnak volt egy darab földje, azt eladta, és az árát az apostolokhoz vitte, hogy ezzel a pénzzel is enyhítsék a vagyontalanok szükségét. Áldott vigasztalók azok, akik bőkezűségükkel mások könnyeit letörlik! A mennyei Atya megfizet nekik gazdagon.
Végül Barnabás azért is a vigasztalás fia volt, mert a Krisztusban való igazi vigasztalás üzenetét továbbadta. Ő volt az, aki Pállal együtt munkálkodott az evangélium hirdetésében, aki az apostolok tanácskozásának határozatát elvitte a tévtanítások által megzavart gyülekezeteknek, vigasztalást nyújtva mind egyeseknek, mind a gyülekezeteknek. Milyen jótétemény az ilyen emberek szolgálata!
Ezek valóban a vigasztalás fiai, akik után sóvárog a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése