"Vizsgáljátok meg, hogy mi az, ami kedves az Úrnak! "(Ef 5, 10)
Az Úr akaratát nem mindig könnyű felismerni. "Ne legyetek esztelenek, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata" (Ef 5, 17). Bizony, Istentől megvilágosodott értelem kell ehhez! Amíg értelmetlenségünkben élünk, hiányzik a képességünk ennek megvizsgálására. "Formálódjatok át a ti elmétek megújulásával, hogy megítélhessétek mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata" (Róma 12, 2) - különben könnyen Isten szavának tartjuk a saját szívünk hangját. Ismételten meg kell tagadnunk önző lényünket; gondolkozásunkat és akaratunkat legmélyebb gyökeréig Isten világosságába kell állítanunk és engednünk, hogy Ő újítson meg. Ekkor Isten válaszolni fog, elsősorban Igéje által.
Persze a Biblia nem valami polgári törvénykönyv, amely minden lehetséges esetre nézve rendelkezéseket és előírásokat tartalmaz. Egyáltalán lehetetlen egy ember életét a törvény paragrafusaival isteni módon szabályozni. Ha külsőleg ugyanazok az esetek fordulnak is elő, mégsem azonosak, a körülmények és a személyek különbözők. Csak a megvilágosított és megszentelt értelem képes az Igét helyesen alkalmazni egy-egy meghatározott esetre. Az Úr Jézus földi életében főként az írott Ige vezetése alatt állt, és mert teljesen Isten világosságában élt, helyesen is alkalmazta. Az Ószövetségnek két ellentmondó próféciája van az eljövendő Megváltóról. Ézsaiás 9. része királyi dicsőségben állítja elénk a Dávid trónján, az 50. és 53. rész pedig leírhatatlan szenvedések formájában, mint Isten szolgáját. A zsidók és a tanítványok is a Messiás ragyogó királyságát várták. Jézus azonban az alázatosság útját ismerte fel írásszerűnek a maga számára, mielőtt a dicsőségbe juthatott. Természete megborzadt ugyan ettől a szörnyű úttól, de nem hunyta be szemét ezeknél az igéknél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése