"És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól" (Máté 6,12-13)
A Miatyánk előbbi kéréseiben minden benne van, amire bármely embernek szüksége lehet. Most már csak az a fontos, hogy mi magunk ne tegyük tönkre Isten gondoskodását. Isten nem azért adja ajándékait, hogy azokat akarata ellenére, vagy éppen egymás ellen használjuk. Azért kell, hogy megbocsássa, ami rosszat eddig tettünk, hogy szabad lélekkel élhessünk ajándékaival, és képesek legyünk azokat továbbadni embertársainknak. De mit ér az, ha Isten megbocsát nekünk, és bocsánatának gyümölcseit egymás ellen fordítjuk? Ha ő mindenestől eltörli bűnös múltunkat, nekünk is el kell felejtenünk mindazt, ami minket bánt. Csak így kezdhetünk új életet az Ő kegyelmében. Sajnos, mindig fennáll annak a veszélye, hogy a holnapi kísértéseink közt megint nem lesz erőnk helytállni. Azért kell kérjük megbocsátó Istenünket már előre, hogy vigyázzon ránk, adjon erőt, hogy képesek legyünk ellenállni. És ha megbocsátottunk múltbeli vétkezőinknek, akkor imádkozhatunk azért, hogy a mások gonoszságától is védjen meg hatalma. Múlt és jövő nyomorúságai közt naponta kell kérnünk, legyen velünk és őrizze meg számunkra áldott ajándékait.
Atyánk, védj meg minket saját gonoszságunktól! Hiába adod ajándékaidat, ha mi egymás ellen fordítjuk azokat. Én is gyenge vagyok a jóban. Annyi bűn, annyi hanyagság terhel, sem a múltban, sem a jövőben nem voltam és nem leszek képes arra, hogy törvényedet kellőképpen be tudjam tartani. Ha gyermekeddé fogadtál, tarts meg ebben a kegyelemben! Bocsásd meg, amit eddig tettem vagy mulasztottam, és adj erőt, hogy ezután kevesebbet vétkezzek! Tégy képessé arra, hogy én is el tudjam felejteni mindazt, amivel mások megbántottak, és őrizz meg az engem fenyegető gonoszságoktól, hogy az is kevesebb legyen, amit nekem kell megbocsátanom. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése