Napi áhítat- Törekedj szeretetre, és légy alázatos

Hét témája: Mikeás 

Olvasmány: Mik 6

 

Ha röviden akarjuk gyermekünknek átadni a legfontosabb életelvet, íme: Természetesen szeress, és tartsd nagyra Istent!

„Hallgassátok meg, amit az ÚR mond! Szállj perbe a hegyekkel, hadd hallják meg hangodat a halmok! Halljátok meg, hegyek, az ÚR perbeszédét, ti is, ősrégi alapjai a földnek! Mert pere van népével az ÚRnak, törvénykezni akar Izráellel. Én népem, mit vétettem ellened, mivel bántottalak? Felelj nekem! Hiszen kihoztalak Egyiptom földjéről, kiváltottalak a szolgaság házából. Elküldtem Mózest, Áront és Mirjámot, hogy vezessenek. Én népem, emlékezz csak! Mit tervezett Bálák, Móáb királya, mit válaszolt neki Bálám, Beór fia, és mi történt Sittímtől Gilgálig? Akkor megismered az ÚR igaz tetteit! Mivel járuljak az ÚR elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal? Talán kedvét leli az ÚR a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért? Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben. Az ÚR hangosan kiált a városnak - és üdvös dolog félni az ő nevét -: Engedelmeskedjetek a vesszőnek, és annak, aki azt rendelte! Még mindig van bűnös ház bűnös kincsekkel tele, és van átkozott, hamis véka! Jóváhagyhatom-e a hamis mérleget és a zacskóban levő hamis súlyokat? Hiszen gazdagságuk csupa rablott holmi, a város lakói hazugságot beszélnek, csalárd nyelv van szájukban. Pedig én már elkezdtelek verni téged, és pusztítani vétkeid miatt. Eszel majd, de nem laksz jól, hanem éhen maradsz. Ha félreraksz is, nem mented meg, mert amit meg akarsz menteni, fegyver martalékává teszem. Vetni fogsz, de nem aratsz, sajtolsz olajbogyót, de nem kened magad olajjal, mustot is préselsz, de nem iszol bort. Omri szokásaihoz ragaszkodtok, Aháb házának cselekedeteihez, és az ő tanácsaik szerint éltek. Ezért pusztasággá teszem az országot, lakóira pedig iszonyodva néznek, a népek gyalázkodását kell elviselniük.”

Magyarázat

Már a régieknek nagy kísértést jelentett az átlagosnál nagyobb áldozat. Mindenki láthatta, hogy akinek nagyobb a hite, az Istenért nagyobb áldozatokra képes. A legnagyobb romlottság azonban az, amikor az áldozat és az ima csupán leplezi a bűnt. Az istentisztelet a bűnök eltussolásává válik. Az ember úgy áll meg Isten színe előtt, mintha érdemei lennének, és a botlásaival mintha mi sem történt volna. A látszólagos ártatlanság azonban konokságot takar. Az istentisztelet után minden további nélkül visszatér kedvteléseihez.
Van istentisztelet, amely nem a hit, hanem a hitetlenség jele. A papság ilyenkor a tömegek vallásos igényének kiszolgálójává válik. Úgy vélik, hogy az áldozatokkal a fenyegető módon közeledő Istent „leszerelhetik” (Jer 11,15). A nép úgy hitte, hogy az áldozatban legbelsőbb kapcsolatát éli meg Istennel.
Az élet egységes egész. Abból nem lehet egyes részeket kihasítani, és azt Istennek felajánlani, míg másik szentségtelen marad. Ha az ember valóban Isten jelenlétében volt az istentiszteleten, az ott kapott isteni hatásoknak ki kell terjednie a mindennapokra. Nem lehet az istentisztelet szent, ha a mindennapok szentségtelenek.
Az Úr által felállított követelmények sem nem újak, sem nem teljesíthetetlenek. Az igazságosság, az alázat és az Úrral megkötött szövetséghez való hűség, az Egyiptomból való szabadulás és a Sínainál megkötött szövetség óta mindenki előtt ismert volt. Miközben Isten számot vet népével, rámutat arra, hogy ő is a saját törvényei szerint cselekszik. És ez nemcsak az igazságosságnak a törvénye – bár az is –, hanem az irgalmas szereteté is. Nekünk is erre kell törekednünk, nem csupán vágyakoznunk rá. Mert ez nem megy csak úgy magától!

(Hegyi András)