1 Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: 2 Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz az első az év hónapjai között. 3 Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának mindenki egy bárányt, családonként és házanként egy bárányt. 4 Ha kevés a ház népe az egy bárányhoz, akkor a legközelebbi szomszédjával együtt vegyen a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a bárányból. 5 Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vegyetek, de vehettek kecskét is. 6 Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége. 7 Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik. 8 Ugyanazon az éjszakán egyék meg a tűzön sült húst, és egyenek hozzá kovásztalan kenyeret keserű füvekkel. 9 Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek. 10 Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el. 11 Így egyétek meg: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az ÚR páskája ez. 12 Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött - én, az ÚR. 13 De az a vér jel lesz házaitokon, amelyekben ti laktok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és tirajtatok nem lesz pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét.
"Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket."(2Móz 12,13)
Az izráeliták már 400 évig voltak rabszolgák Egyiptomban, amikor Isten megszabadította őket. Azon az éjszakán a páska-vacsorájukat fogyasztották. Keserű fű volt asztalaikon, emlékeztetve őket keserű rabszolgaságukra. A kovásztalan kenyér azt mutatta, hogy sietséggel távoztak. Ezért volt az is, hogy állva ettek, kezükben bottal. A vacsora fő fogása azonban a páskabárány volt. Házaik ennek a báránynak a vérével voltak megjelölve. Ennek a báránynak az elfogyasztásával ápolták a közösséget Istennel, aki megszabadította őket.
Attól az éjszakától kezdve a páskát ennek a szabadulásnak az emlékére ünneplik. Páskának, héberül "peszakh"-nak nevezik, s ez azt jelenti, hogy Isten ítélete kihagyta vagy átugrotta mindazoknak a házait, akiknek az ajtófélfáin ott volt a bárány vére.
Ez a nagy ószövetségi üdvesemény előre mutat az Újszövetségben meghirdetett üdvösségre, hiszen Isten újból eljön ítéletre. Ez az ítélet egyetlen egy palotát nem hagy ki, egyetlen egy lakást nem hagy figyelmen kívül, egyetlen egy kunyhót nem ugrik át. Át fogja ugrani viszont ("peszakh") mindazokat a családokat, amelyeknek közösségük van a Bárány vérével, azaz, a Jézus háza népéhez tartozókat mind.
Ezért hát nem szabad megmaradnod bűneidben az ítélet napjáig. Isten annyira gyűlöli a bűnt, hogy az ő fiának el kellett viselnie a golgotai halálos ítéletet, hogy fizessen bűneinkért. S az első dolog, amit meg kell értened, az ez: bűnös vagy, és Isten gyűlöli a bűnt.
Aztán pedig el kell hinned azt is, hogy ennek a Jézuson végrehajtott ítéletnek az a célja, hogy te üdvözülj. Hinned kell az ószövetségi képben és az újszövetségi evangéliumi igében, melyek együtt így szólnak Jézusról: "Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!" Isten úgy szeretett bennünket, hogy az ő Fia meghalt üdvösségünkért.
Most hát Isten meghív bennünket, hogy újszövetségi értelemben ünnepeljük meg a páskát: közösségünk lehet Jézussal és az ő népével. Megmenekülünk a bűn rabszolgaságából és az ítélet átkától. Szabadon szolgáljuk Istenünket, és útban vagyunk az Ígéret Földje felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése