A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 5,15-6,1
15 Akkor bementek Izráel fiainak felügyelői a fáraóhoz, és így panaszkodtak: Miért bánsz így szolgáiddal? 16 Szalmát nem adnak szolgáidnak, és mégis azt parancsolják, hogy csináljunk vályogot. Sőt még verik is szolgáidat. Így néped ellen vétkezel. 17 De ő így felelt: Lusták vagytok, lusták! Ezért mondjátok: El akarunk menni áldozni az ÚRnak. 18 Menjetek csak, és dolgozzatok! Szalmát nem adnak nektek, de a kiszabott vályogot be kell adnotok! 19 Izráel fiainak felügyelői látták, hogy bajban vannak, mivel ezt mondták: A napi vályogmennyiségből nem szabad engedni! 20 Ezért amikor a fáraótól kijövet találkoztak Mózessel és Áronnal, akik ott álltak rájuk várakozva, 21 ezt mondták nekik: Nézzen rátok az ÚR, és ítéljen meg benneteket, mivel gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái előtt, és fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek bennünket! 22 Ekkor Mózes az ÚRhoz fordult, és ezt mondta: Uram, miért engeded, hogy rosszul bánjanak ezzel a néppel? Miért is küldtél ide engem?! 23 Mert amióta bementem a fáraóhoz, hogy beszéljek vele a nevedben, rosszabb a sora ennek a népnek, te pedig semmit sem tettél néped megszabadításáért. 1 Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Majd meglátod, mit cselekszem a fáraóval, mert erős kéz kényszeríti arra, hogy elbocsássa, erős kéz kényszeríti arra, hogy elűzze őket országából.
"Gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái előtt, és fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek bennünket." (2Móz 5,21)
Amikor Isten végre meglátogatta népét, a hűséges Mózes elmondta az isteni üzenetet a fáraónak: "Így szól az Úr: bocsásd el népemet!" Ez volt a szuverén Isten szava, Isten népe elnyomójának címezve, vakmerőn.
De a fáraó is kiadta saját parancsát. Szolgái ezt mondták Izráelnek: "Így szól a fáraó: Nem adok nektek szalmát ... De munkátokból semmit sem engedek el" (5,10 ill. 11). Ugyanannyi munkát kellett elvégezniük, és saját maguknak kellett összegyűjteniük azt, amire szükségük volt.
Miután Isten követe kimondta a maga "Így szól az Úr" mondatát, ugyanilyen ünnepélyességgel jelentetik be az ellenintézkedés: "Így szól a fáraó (1. és 10.v.).
Isten szava felszabadít. Mégis, alighogy felhangzik merészen ez az isteni szó, megsokasodnak a problémák. És mivel az igahirdetés eredményeként baj támad, az emberek mindig hajlandók azt mondani igehirdetőiknek: "Ne vedd olyan komolyan. Csak nehézség származik belőle. Magad alatt vágod a fát."
Midőn Isten népe, akikre Isten rábízta az ő szabadító üzenetét, mint egész, merészen elkezdi szólni az igét, az ellenség támadásba lendül, és a terhek súlyosabbak lesznek. Ha mi mindnyájan bátorságot tanúsítunk is az ige hirdetésében, és minden időben és minden helyen az ige szerint élünk is, azért még nem szabad azt várnunk, hogy azonnal új tagok tódulnak az egyházba. Mindenekelőtt arra kell elkészülnünk, hogy szembenézzünk a következményekkel, nem félve az emberektől vagy attól, amit ők velünk tehetnek.
Épp ez az üzenet a tűz, amelynek lángra lobbantására Krisztus a földre jött. "Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem, mondom nektek, hanem inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy családban, akik meghasonlanak, három kettővel, és kettő hárommal hasonlik meg." (Lk 12,51-52)
Isten Igéjének a hirdetése csak fokozza a sanyargatást. De "amikor ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik megváltásotok ideje" (Lk 21,28)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése