A többiek közül azonban senki sem mert közéjük vegyülni, de a nép nagyon becsülte őket.
( Csel 5,13 )
Az első keresztyének alázatos, egyszerű, leginkább szegény emberek voltak. A gazdagok, tehetősek, előkelők közül igen kevesen találtak utat hozzájuk. Mégis, ezekhez az egyszerű emberekhez való csatlakozás nem volt olyan könnyű és magától értetődő, mint pl. egy egyesületbe való belépés.
Az embereknek bizonyos félelmük volt a keresztyénekkel kapcsolatba kerülni. Érezték, hogy a keresztyének körében nem tarthatják meg bűneiket.
Egyik pl. a pénzt szerette, és az üzleti életben csalta a másikat. Az ilyenre megrázó hatással volt Anániás és Safira büntetése.
Mások a testiség bűnében éltek. Ők éreztek valamit Isten szentségéből, Aki megemésztő tűz minden tisztátalanságnak.
Megint mások az engesztelhetetlenségükből nem akartak engedni; s ez a bűn a keresztyének között szinte a legsúlyosabbnak számított (Mt 6,14. 18. 35).
Mindnyájan tudták, hogy ilyeneket ebben a közösségben nem tarthatnak meg magukban, ezért inkább távolmaradtak.
Sokan tartottak a főpapok haragjától is. A Jn 12,14 szerint "a főemberek közül is sokan hittek Jézusban, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy ki ne zárják őket a gyülekezetből". Krisztus megfeszítése után sem változott a helyzet.
Végül e világ fejedelme is erősen fogva tartja rabjait. Ha volna szemünk a láthatatlan világ meglátására, látnánk, hogyan kötözi meg a Sátán serege az embereket a sötétség láncaival. Másoknak a lelki szemeit vakítja meg, hogy az evangélium világosságát ne láthassák.
Mindmáig sokan nem mernek csatlakozni a keresztyénekhez a félelem, a bűnök szeretése és a Sátán tévelyítése miatt.
Keresztyénné lenni merészség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése