Akkor kiáltott Asa az Úrhoz, az ő Istenéhez, és mondta: Ó Uram, nincs különbség előtted a sok között és az erő nélkül való között, hogy megsegítsed! Segíts meg minket, ó mi Urunk Istenünk, mert benned bízunk, és a te nevedben jöttünk e sokaság ellen! Ó Uram, te vagy a mi Istenünk, ne vegyen ember te rajtad erőt. (Krónikák 2. könyve 14:11)
Asa király a déli országrészben uralkodott, miután az ország Salamon uralkodása nyomán kettészakadt. Bennünket sokszor megterhelnek a saját életünk nehézségei, kilátástalan és megoldatlan élethelyzetei, kihívásai, de mit érezhetett akkor Asa, akinek a vállán királyként nem csak a saját életének és sorsának a terhe nyugodott, hanem egy egész népé, a választott népé? Roppant haderő fenyegette az országát (l. 9. vers), de nem ijedt meg tőlük.
A helyzete emberileg kilátástalan volt – ahogy sokszor a miénk is az, amikor alaposan, logikusan, tárgyszerűen kiszámoljuk a mindenkori erőviszonyokat. Asa azonban tudta, hogy hova fordulhat segítségért, és meg is tette: Nem szövetségeseket keresett, nem a haderő létszámát próbálta növelni, hanem egyenesen Istenhez fordult. Tudta, kimondta, hogy Isten előtt nincs különbség a sok és a kevés között, Ő nem csak bizonyos helyzetekben tud segíteni, nem korlátozzák az úgynevezett realitások. Egyedül mi korlátozhatjuk azzal, ha nem az Ő útjain járunk, Asa azonban Istennek tetsző reformokat hajtott végre az országban (l. a fejezet eleje), ezért bizalma volt a legfőbb szövetségeséhez, hogy nem fogja cserben hagyni. Nem is hagyta!
Légy te is hűséges a mai napon is Istenhez, hogy amikor legközelebb segítségül hívod, olyan nyugodt, bizakodó lélekkel tehesd ezt, mint egykor Asa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése