Nagy félelem támadt az egész gyülekezetben, és mindazokban, akik ezt hallották.
( Csel 5,11)
Mindenekelőtt a gyülekezet vezetőjét, Pétert vette körül félelemmel teljes tisztelet. Szent buzgóságból cselekedett. Isten adott neki világosságot, hogy átláthasson a szégyenletes csaláson. Az a szemrehányás, amit a házaspárnak mondott, nem túlzás, hanem a tények igazi megállapítása volt. Mindenki érezte, hogy Péter nem személyes ingerültségből, hanem Isten dicsősége iránti buzgóságból cselekedett. Így a gyülekezetet az élő Isten mindent látó szemétől való szent félelem fogta el.
Ha valaki idáig azt hitte, hogy Isten nem törődik a kis tisztességtelenségekkel, akkor most megtanulta az ellenkezőjét.
Mindnyájan megérezték, amit Hágár egykor, aki a vele beszélő Úr nevét így kiáltotta el: "Te vagy El-Rói" - magyarul: "Az engem meglátó Isten" (lMóz 16,13), élővé vált mindnyájuknak a zsoltárvers:
"Mikor még nyelvemen sincs a szó, már egészen érted azt, Uram" (Zsolt 139,4). - Az egész gyülekezetet szent félelem töltötte el a bűnnek hatalma és saját szívük álnoksága láttán. Megtapasztalták, hogy a pünkösdöt átélt első gyülekezet tagjai sincsenek bebiztosítva az ellenség csalárdsága ellen. Szívük remegett a bűn félelmetes hatalmától.
Végül, ebben az órában a hirtelen, a megtérés lehetősége nélküli haláltól való félelem is egészen közelvalóvá lett. Látták az általuk jól ismert emberek holttesteit, akiket nagy hirtelen vitt sírba a bűn. Nem kellett-e, hogy az ő szívüket is eltöltse az ilyen haláltól való félelem?
A hármas félelem: Isten mindent látó szemétől, a bűnnek hatalmától, és a megtérés lehetősége nélküli haláltól - a gyülekezet tagjait az Úr Jézus komolyabb követésére indította.
Jézusnál szabadul meg az ember a hamis félelemtől, elnyeri Isten békességét, s megtapasztalja, amit a bölcs példabeszéd mond: "Az igaznak még halála idején is reménysége van". (Péld 14,32)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése