Reggeli dicséret-Egy új sorrend

„Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!”

Máté evangéliuma 16:24

Ma emlékezem. Ma és minden nap Rád, akinek olyan természetes volt ez az ige, pedig nagyon sokáig nem voltál beszélő viszonyban Istennel. Ma újból eszembe jutnak a régi képek, egy-egy gyermekkori keserédes emlekfoszlány, amiket egyszer majd továbbadok én is az utódomnak. 

Számomra Te voltál, Te vagy a legmeghatározóbb emberi példája annak, mit is jelent megtagadni önmagadat. Mert nem úgy tetted, hogy közben úton útfélen panaszkodtál mindenkinek, aki csak szembe jött veled, hogy milyen sanyarú is az élet. Nem játszottad a mártírt, mert nem tartottad magad annak. Szeretetből tetted, amit tettél, és tudom, hogyha újrakezdhetnéd, ha lenne lehetőséged arra, hogy visszarepülj az időben, és újraéld, újra élj, akkor nem cselekednél másként. 

Szeretetből tetted. Szeretetből voltál utolsó a sorban. Szeretetből virrasztottál az ágyunk mellett a viharos éjszakákon fogva mindkettőnk kezét. Szeretetből olvastad el újból és újból azt a mesét, amit ki sem állhattál, mert nekem pont az volt a kedvencem. Szeretetből maradtál fenn velem addig, míg hajnalok hajnalán végre sikeült a rajzházi végére érni. Szeretetből fogadtad el azt a hivatást, amit választottam, és támogattál annak ellenére, hogy te eleinte nem értettél velem egyet. 

Mert a sorrendben nem te voltál az első, hanem mi, akiket önmagadnál is jobban szerettél. Szeretném követni azt a példát, amit te úgy állítottál elém, hogy nem is ismerted ezt az igét. Szeretnék egy napon én is ilyen példa lenni gyermekek szemében. Szeretném megélni Jézus kérését, és magam helyett Istent tenni az első helyre, hogy a sorrend végre helyreálljon. 

Ma, kedves Olvasó imádkozz velem ezért! Hogy te és én is igennel tudjunk válaszolni Jézus hívására. Hogy mától ne önmagunk, az énünk legyen az első, a középpont, hanem Krisztus, aki az életét adta oda értünk. Ma imádkozz velem azért, hogy végre igazán le tudjunk mondani az önzésről, és így éljünk az Ő elhívásának fényében! 

  szerző: Sz-Cs. Andi