„...ahol az ég harmatot hint" (5Móz 33,28)
Ami a harmat a növényvilágban, az a Szent Szellem áradása a kegyelem
világában. Milyen nagy szükségem van erre a mennyei harmatra! Isten
Szelleme nélkül kiszárad, összezsugorodik az életem. Elkeseredtem,
elbágyadok, meghalok. De milyen édes ennek a harmatnak az üdítése! Ha
Isten megáld vele, vidám leszek, életem megelevenedik, megerősödöm.
Ennél többre nincs szükségem. A Szent Szellem életet ad belém, mi
többet kívánnék, hiszen minden élettelen számomra a Szent Szellem
harmata nélkül: hiába hallgatom az Igét, imádkozom, énekelek és járulok
az Úr asztalához, nem találok egyikben sem áldást, míg Isten Szelleme
meg nem látogat. De amikor harmata megöntöz, a kegyelem minden eszköze
drága és hasznos lesz számomra.
Milyen nagyszerű ígéret ez: „Az ég harmatot hint." A kegyelem meglátogat. Nem hagy meg kiszáradt mivoltomban, nem tesz ki a világ perzselő hőségének, sem a sátáni kísértések forró szelének. Bár megérezném már ebben az órában az Úr szelíd, csendes, éltető harmatát. Miért is ne érezném meg? Aki úgy éltet engem, mint a mező füvét, miért ne adná nekem is meg azt, amit a fűnek megad. Felülről fog felüdíteni. A fű nem kiált harmat után, mégis megkapja. Az Úr pedig, aki így megáldja néma növényét, hogyne áldaná meg hozzá könyörgő gyermekét is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése