„Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon...”
(91. zsoltár 11. verse)
Egy évben kb. 50-60 ezer kilométert teszek meg autóval. Sopron és Záhony
között majdnem 540 km hosszú az út. Ezt 111x csinálom meg egy évben, vagyis nagyjából
minden harmadik nap. Napi kb 150. km utazok. Erre a kamionos azt mondja, hogy
csak annyit? A hétvégi sofőr pedig azt, hogy az rengeteg. A leghosszabb
utazásokat a feleségem boldogító társaságában teszem meg, de sokszor utazok
magányosan is. Melyiket szeretem jobban? Természetesen az előbbit!
Ha egyedül is utazom, sokszor eszembe jut ez a vers. Angyalok, akik
őriznek a rám leselkedő veszélyektől. De vajon milyen veszélyektől? A legtöbb
utunk zavartalan, Elindulunk Sopronból, és minden gond nélkül elérünk Záhonyig.
De nem tudjuk, hogy hány és hány veszély leselkedett ránk, amitől
megmenekültünk. Aki csak egy kicsit is rutinos sofőr, tudja, hogy bármelyik
pillanatban kialakulhat egy veszélyes szituáció az úton. De vajon hány lehet
még amiről még csak sejtésünk sincs?!
Talán csak a mennyben fogjuk megtudni, hogy hányszor menekültünk meg,
hogy mi történt az úton, közvetlen mögöttünk, hogy mi lett volna, ha csak egy
másodperccel is korábban vagy később érsz oda. Az Úr melléd rendel egy angyalt,
aki mint egy testőr védelmez téged a rád leselkedő veszélytől. Ezt tudva
hiszem, hogy ma már is bátrabban indulunk az utunknak, mert az Isten erről is
gondoskodott. Ugye milyen körültekintő? Mindig a legjobbat adja neked, mert te
a legjobbat érdemled, és azt csak az Isten adhatja neked!
Szép napot!
Szerző: Laszlo Osvald
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése