A
korai pünkösdi mozgalom a prosperitás (bővölködés) evangéliumát még
egyáltalán nem ölelte fel.
A pünkösdi mozgalmon belül e tan felismerhető
formája az 1940-50-es évek alatt kezdett el kiformálódni, a pünkösdi
szabadító szolgálattal kapcsolatos tanítások kapcsán, illetve a gyógyító
evangélisták szolgálatán keresztül. Ezek az evangélisták a bővölködés
tanát az ébredéssel és a hitből való gyógyulással hozták összefüggésbe,
és a „hit törvényeit (‘kérjetek és adatik nektek’), illetve az isteni
megsokszorozódás törvényeit (‘adjatok, és nektek is adatik’)
tanították”.
A prosperitás teológiájának egyik korai, prominens alakja E. W. Kenyon
volt, aki az 1890-es években az Emerson College of Oratory-ban
(Boston, Massachusetts állam) tanult, ahol is találkozott az Új
Gondolkodás Mozgalommal (New Thought Movement). Kenyon később
kapcsolatba került jól ismert pünkösdi vezetőkkel, és természetfeletti
kijelentésekről és a pozitív megvallásokról jelentetett meg írásokat. A
háború utáni amerikai gyógyító ébredések során Kenyon írásai igen nagy
hatással bírtak az akkor még csak kialakulófélben lévő
bővölködés-mozgalom akkori és leendő vezetőire.
Oral Roberts
1947-ben kezdte el a prosperitás teológiáját tanítani. A hit törvényeit
úgy magyarázta, hogy azok olyan ‘áldás-egyezségek’ (‘áldás-paktumok’),
amelyek szerint Isten hétszeresen ‘téríti vissza’ az adományokat, azt
ígérve, hogy az adakozók a Neki adott összegeket váratlan forrásokból
kapják majd vissza. Roberts azt ajánlotta fel, hogy bármely olyan
adományt, amely után az illető nem kap ‘váratlan isteni visszafizetést’,
ő visszaszolgáltat az adakozónak. Az 1970-es években Roberts ezt a
fajta áldás-egyezséget a ‘hit magja’ tantételként nevezte meg: az
adakozás olyan, mint egyfajta ‘mag’, amely aztán később, az értékét
tekintve egyre csak nő, majd végül megtérül az adakozónak. Roberts
elkezdett „partnereket” gyűjteni, azaz olyan jómódú adakozókat, akik a
támogatásuk ellenében azután zártkörű konferenciákra szóló meghívásokat
kaptak, és bizonyos exkluzív szolgálati lehetőségekhez is hozzájutottak.
1953-ban A. A. Allen ismert hit-gyógyító kiadta „A bibliai anyagi bővölködés titka”
(The Secret to Scriptural Financial Success) című könyvét, és
erőteljesen népszerűsített olyan kereskedelmi jellegű tevékenységeket,
mint pl. az ima-zsebkendők árusítása, amelyeket “csoda-olajjal” kentek
meg, illetve a csodákat eredményező sátor-faforgácsok árusítása. Az
1950-es évek végén Allen már egyre inkább a bővölködésre fókuszált. Azt
tanította, hogy a hit csodálatos módon meg tudja oldani az anyagi
gondokat, és azt állította, hogy egy olyan természetfeletti
találkozásban volt része, mely során Isten természetfeletti módon
átváltoztatott egydolláros bankókat húszdolláros bankjegyekké, hogy ő
(Allen) így ki tudja fizetni az adósságait. Allen a “hit szava” tant is
tanította, mely szerint szavakkal elő lehet szólítani (‘beleteremteni’)
dolgokat a létező világba.
Az 1960-as években a gyógyító ébredések elsődleges fókusza a bővölködés propagálása lett.
T. L. Osborn
a 60-as években szintén elkezdte hangsúlyozni a bővölködést, és ismert
volt arról, hogy a gazdagságát hivalkodóan mutogatta. Szintén ebben az
évtizedben Oral Roberts és William Branham elkezdtek más egyéb, szintén a
bővölködést hangsúlyozó szolgálatokat kritizálni, azzal érvelve, hogy a
konkurens szolgálatok pénzgyűjtő technikái szükségtelenül nagy terhet
róttak az alkalmaikra látogatókra. Az újabb és újabb pénzgyűjtő taktikák
bevetésének oka részben az volt, hogy az országos rádióhálózatok
kialakítása és a kampányok megvalósítása igen sokba került. Ugyanakkor a
pünkösdi Isten Gyülekezetei (Assemblies of God) felekezet már akkor is
gyakran kifogásolta azt, hogy a függetlenül szolgáló gyógyító
evangélisták túlzott mértékben fókuszáltak az anyagi bővölködésre.
Televíziós evangelizálások
Az 1960-as
években a bővölködés evangéliumát hirdető szolgálók elkezdtek a
televízióban is evangelizálni, és az amerikai vallásos műsorokban ez a
tan egyre dominánsabb lett. Oral Roberts járt ebben az élen, aki egy
olyan komplex heti műsorprogramot indított el, amely aztán a
legnézettebb vallási műsor lett az Egyesült Államokban. 1968-ra Roberts
összejöveteleinek a helyét – a nagy sátorokét, amelyek addig a
szolgálatát jellemezték – a televízió vette át.
Az 1980-as
években Amerikában a közfigyelem újra a prosperitás teológiája felé
fordult, az olyan prominens televíziós evangélisták befolyásának
köszönhetően, mint pl. Jimmy Swaggart és Jim Bakker. Az ő befolyásuk
azonban igencsak megcsappant, amikor anyagi visszaélésekkel kapcsolatos
botrányokba bonyolódtak, amelyek aztán igen nagy nyilvánosságot kaptak.
Az ő letűnésüket követően viszont a Trinity Broadcasting Network (TBN, a
legnagyobb amerikai keresztény televíziós hálózat – a ford.) lett egyre
népszerűbb, és töltött be egyre dominánsabb szerepet a bővölködést
propagáló televíziós evangelizálásban – Robert Tilton-nal és Benny
Hinn-nel az élen.
A ‘Hit Szava’ (“Word of Faith”)
Jóllehet az
1940-es-50-es évek majd’ mindegyik evangélistája azt tanította, hogy a
hit anyagi jutalmakat hoz, egy olyan új, a bővölködésre irányuló tanítás
fejlődött ki az 1970-es években, amely nagymértékben különbözött attól,
amelyet az 1950-es években a pünkösdi evangélisták tanítottak. Ez az
ún. “pozitív megvallás” vagy “hit szava” mozgalom azt tanította, hogy
egy keresztény hittel elő tud hívni (létezésbe tud előszólítani) bármit,
ami Isten akaratával megegyezik.
A bővölködés teológiájának terjesztésében Kenneth Hagin
kulcsszerepet töltött be. 1974-ben megalapította a RHEMA Bible Training
Center-t, és a következő 20 év során az iskola több mint tízezer diákot
képzett ki a Hagin-féle teológiai irányultságra. Mint ahogy az más
prosperitás-mozgalmakra nézve is igaz, ennél a mozgalomnál sincs csupán
egy kizárólagos teológiai irányító szervezet, és a jól ismert
szolgálattevők egyes teológiai kérdésekben igencsak eltérő véleményeket
vallanak. Kenneth Hagin tanítását Candy Gunther Brown, az Indiana
University egyik professzora úgy írta le, hogy az a ‘Hit Szava’
prosperitás-tannak a legortodoxabb formája.
A bővölködés-tan korunkbeli, amerikai történelme
Az
új-pünkösdi (neo-pünkösdi) mozgalmat is részben a bővölködés
teológiájának hangsúlyozása jellemezte, mely tan azután a késői 1990-es
évek végére már egyre elfogadottabb lett a karizmatikus kereszténység
köreiben. 2006-ra Amerikában a négy legnagyobb keresztény közösség közül
háromban már tanították a bővölködés tanát, és Joel Osteen-nak
tudható be az, hogy a bővölködés tana — a könyveinek köszönhetően
(amelyek több mint 4 millió példányban keltek el) — a pünkösdi és
karizmatikus berkeken kívül is elterjedhetett. Bruce Wilkinson-nak
a ‘Jábez Imádsága’ (‘The Prayer of Jabez’) című könyve, amelyben arra
invitálja az olvasókat, hogy törekedjenek a bővölködésre, szintén
milliós példányszámban kelt el.
Az új
évezred elején a prosperitás teológiáját támogatókat leginkább még csak
Amerika déli államaiban találhattuk. Az utóbbi években azonban — e tan
támogatói szerint — már több tíz millió keresztény fogadta el a
prosperitás teológiáját. Egy 2006-os felmérés szerint, amelyet a Time
magazin készített, az amerikai keresztények 17%-a nyilatkozta azt, hogy
azonosul ezzel az irányultsággal.
Nemzetközi növekedés
Az új
évezredben a fejlődő világ országaiban igencsak megnőtt azon
gyülekezetek száma, amelyek a bővölködés teológiáját tanítják. Philip
Jenkins, a Pennsylvania-i Állami Egyetem professzora szerint a szegény
országok nagy szegénységben élő lakosai gyakran találják a bővölködés
tanát tetszetősnek, főleg a saját gazdasági tehetetlenségük miatt,
illetve amiatt, hogy ez a tanítás igen nagy hangsúlyt fektet a csodákra.
Az egyik olyan terület, ahol ez a tanítás robbanásszerűen növekszik nem
más, mint Nyugat-Afrika, különösképpen Nigéria. A Fülöp-szigeteken
pedig az El Shaddai Mozgalom (‘El Shaddai Movement’), amely a katolikus
karizmatikus megújulás része, szintén elterjesztette a bővölködés
teológiáját – a protestáns kereszténység berkein kívül is…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése